A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Szentirmay György, DDKTVF: A szennyvízelvezetés fejlesztésének aktuális kérdései a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség működési területén

kiemelkedik környezetéből, és a térségben helyi központi szerepkörbe, funkcióba kerül, annak minden nehézségével, feladatával – de egyúttal minden előnyével is együtt. Tekintettel az infrastruktúrális ellátottság jelentőségére, és napjainkra kialakult általános helyzetére, előnyösnek és kézenfekvőnek látszik a kedvező megítéléshez, és a jobb pozíció megalapozásához a szennyvízcsatornázás- és tisztítás fejlesztése, különösen, ha ennek megoldatlansága amúgy is jelentős gondot okoz az adott település életében. A folyamat működési területünk több településen olyan jelentős fejlesztéseket, és fejlődést eredményezve zajlott le, hogy az elmúlt évek során több település közigazgatási besorolása is megváltozott: községekből városokká váltak, és több község kistérségi központi szerepe is egyértelműbbé vált. (Természetesen nem arról van szó, hogy a változások kizárólag a szennyvízelvezetésnek és tisztításnak tulajdonítható, de e feladatok megoldottságának pozitív hatása vitathatatlan.) Összefoglalóként az összefüggéseket áttekintve nyilvánvaló, hogy a fejlesztési célok, irányok kiválasztásában általában a helyi, ill. a településfejlesztési igények a meghatározók: az igényszintek növekedése, a települések fejlesztése új igényeket teremt, vagy helyez a figyelem középpontjába, az újabb és újabb igények kielégítése pedig végső soron a települések fejlődését, és ezzel együtt egyúttal az ellátás fejlesztését – a víziközművek fejlődését – eredményezi. A folyamat fentiek szerinti alakulása – működési területünk tapasztalatai szerint – ugyan általánosnak tekinthető, de korántsem kizárólagos. A sorrend, a dolgok logikája időnként megfordul: nem ritka, hogy a korábbiakban – más okok miatt megépített – közművek rendelkezésre állása szab új irányt, vagy biztosít lehetőséget a települések fejlődésének. Az önkormányzati törekvések indítékainak, motiváló tényezőinek áttekintése során feltétlenül szükséges egy – az önkormányzati megközelítés módját alapvetően meghatározó – további megfontolásra is kitérni. Ez a gondolatmenet a finanszírozás módjával, lehetőségeivel kapcsolatos megfontolásokat kezeli kiemelt figyelemmel. A szennyvízelvezetési/elhelyezési problémák megoldását az önkormányzatok – érthető módon – nem kizárólag szakmai kérdésként kezelik, sőt a műszaki kérdések figyelembe vétele mellett bizonyos értelemben prioritása van a finanszírozási kérdéseknek. A beruházások költség-igényére való tekintettel irreális feltételezni azt, hogy a szennyvízelhelyezési feladatokat az önkormányzatok jelentős támogatás nélkül meg tudják oldani. A támogatások elérhetősége gyakorlatilag a megvalósíthatóság előfeltételét jelenti, ez a körülmény pedig végső soron az önkormányzati megfontolásokat, döntéseket is – meghatározó módon – befolyásolja. A széles körben, általánosan igényelt fejlesztésekre vonatkozóan a műszaki alternatíváknak viszonylag nagy választéka mutatható fel, ezeknél lényegesen szűkebb azonban a pénzügyileg is preferált megoldások köre, melyeknél legalább a támogatás elvi lehetősége megvan. A címzett/és céltámogatási rendszer jelenlegi előírásait is figyelembe véve mindezek azt eredményezik, hogy a néha szinte lépéskényszerben lévő önkormányzatok – gyakorlatilag kivétel nélkül – a szennyvízelvezetés és tisztítás közműves módjában látják a megoldást, és (számukra elérhető, számottevő támogatás hiányában) az egyébként indokoltnál lényegesen kevesebb figyelmet fordítanak az egyéb, egyedi szennyvízelhelyezési megoldások előkészítésére, megvalósítására. 3