A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Márk Eszter, VITUKI Consult Rt.: A természetközeli szennyvíztisztítás alkalmazásának jogszabályi feltételei Magyarországon

sítésükhöz, melyek gyakorlati alkalmazására még nincs referencia. További előnye, hogy jobban elviselik a kistelepülésekre jellemző szennyvízingadozást, és megfelelő ülepítés esetén alkalmasak a szippantott települési folyékony hulladék fogadására is. Hátrányuk, hogy nem mindenhol alkalmazhatók, nagy a helyigényük, télen csökken a tisztítási hatásfokuk, és üzemeltetésüket hajlamosak elhanyagolni, melyből komoly környezetszennyezés és a felszín alatti víz elszennyeződése alakulhat ki. Ezeknek a szempontoknak az elhanyagolásából jött létre a jelenlegi állapot, mely kedvezőtlenül ítéli meg, ezt a külföldön jól, és elterjedten alkalmazott szennyvíztisztítási módot. A természetközeli szennyvíztisztítás főbb típusai: 1. Talajbiológiai tisztítás szennyvízöntözéssel: meglévő erdő-, gyümölcsös-, faültetvény-, mezőgazdasági öntözés. 2. Tavas szennyvíztisztítás: anaerob, fakultatív, aerob, levegőztetett, halastavi. 3. Épített vízinövényes rendszerek: felszíni átfolyású, gyökérzónás -vízszintes, vagy függőleges áramlási iránnyal-, átszivárgásos. Alkalmazásukhoz a szennyvizeket össze kell gyűjteni, ami történhet közcsatornán, illetve zárt tárolókból történő szippantással. Minden esetben, de csatornázatlan területek esetében különösen fontos, a jól működő, hatékony előtisztítás biztosítása, csatornázott települések esetén pedig a csapadékvíz külön rendszeren történő elvezetése. Természetközeli rendszerek és a hazai jogi szabályozás Az előbbiekben említett természetközeli rendszerekben rejlő potenciális veszélyek miatt a hazai jogi szabályozás nem enged minden területen ilyen szennyvíztisztítókat létesíteni, ezért tekintsük át a hazai szabályozást. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni, a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről, illetőleg a más módon összegyűjtött szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezéséről. Ezen kívül, feladatnak adja ki az illetékes hatóságnak a természetes állóvizek, holtágak, patakok vagy patakszakaszok szabályozását, fenntartását, partvédelmét és üzemeltetését, a vizek kártételeinek megelőzése, mérséklése érdekében. Ezeknek az előírásoknak a figyelembevételével, a 2000/60/EK Víz Keretirányelv, és a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény) értelmében jött létre a 219/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet, amely a felszín alatti vizek védelméről, illetve a 220/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet, ami a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szól. A 219/2004-es rendelet célja a felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása és annak fenntartása, a szennyezéseknek a fokozatos csökkentésével és megelőzésével, a hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, és a földtani közeg kármentesítésével. A rendelet definiálja a háttér-koncentráció, a bizonyított háttér-koncentráció, a szennyezettségi határérték, a kármentesítési célállapot határérték, és az egyedi szennyezettségi határérték fogalmát. A közvetett és közvetlen bevezetést, illetve a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi területet. 1. számú mellékletében felsorolja a K1 és K2 veszélyességű szennyezőanyagokat, melyeket tilos: – felszín alatti vízbe közvetlenül bevezetni, 2