A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Dittrich Ernő, PTE-PMMK Környezetmérnöki Tsz: A gyökérzónás szennyvíztisztitás és technológiai alternatívái
hatékonyság, az átlagos elfolyó koncentráció, a hidraulikai terhelés és a mezőfelület alapulvételével kerültek meghatározásra. Szerves anyag (BOI 5 , KOI) tekintetében a hazai vízszintes átfolyású telepek fajlagos tisztítási képessége (átlagosan 2.1 g/m 2 , nap illetve 3.5 g/m 2 ,nap) jóval a függőleges átfolyásúaké (átlagosan 23.2 g/m 2 , nap, 26.9 g/m 2 ,nap) alatt marad. Bár a nyugat-európai szakirodalom szerint is magasabb a függőleges átfolyású rendszerek fajlagos szerves anyag lebontó képessége, azonban egy nagyságrendnyi eltérés nincs a két típus között. Ennek oka ugyanaz, mint a lebegő anyag leválasztási teljesítmény eredményeiből kapott ellentmondásé. A lebegő anyag tekintetében a vizsgált hosszanti átfolyású telepek fajlagos tisztítási hatékonysága (átlagosan 1.8 g/m 2 , nap) kisebb, mint a függőleges átfolyásúaké (átlagosan 6.9 g/m 2 ,nap), ellentétben a nyugat-európai szakirodalmi közlésekkel. Ez a vizsgált hosszanti átfolyású telepek kedvezőtlen hidraulikai működésével magyarázható. A kámi és kacorlaki telepek talaj töltetűek. A helytelen töltetanyag választás miatt a szennyvíz legnagyobb része a nádágyak felszínén folyik el tisztítatlanul (BME VKKT 2002, Lakosi 2003). Ez okozza a kifejezetten alacsony fajlagos szerves anyag lebontási teljesítményt is. A hosszanti átfolyású rendszerekben hosszú tartózkodási idő (minimum 2-5 nap) szükséges a megfelelő mértékű szerves anyag lebontáshoz, azonban a vizsgált telepeknél a nagymértékű felszíni átfolyások miatt a tartózkodási idő jelentősen lerövidül. Érdekes, hogy a hazai függőleges átfolyású telepek szerves anyag lebontási teljesítményének átlaga (26.9 gKOI/m 2 , nap) Weedon (2003) által megadott szerves anyag terhelhetőségi értékkel (25 gKOI/m 2 , nap) közel azonosra adódott. Ez egyrészt azt jelenti, hogy telepeink a magas szennyvíztöménység miatt a terhelhetőségük határáig ki vannak használva, másrészt hogy a fajlagos felület növelésével az elfolyó szerves anyag koncentráció csökkenthető. Az ammónia fajlagos nitrifikációs teljesítménye – összhangban a nemzetközi szakirodalmi értékelésekkel – alacsonyabb a vízszintes átfolyású (átlagosan 0.7 g/m 2 , nap) rendszereknél. Ez annak ellenére is így van, hogy a vizsgált függőleges átfolyású telepek töltetanyaga jelentősen eltömődött (Dittrich ,b 2005), és így csak részlegesen alakulhat ki a 3 fázisú függőleges vízáramlás keltetette oxigén transzport. A 6. táblázatból az is észrevehető, hogy a hosszanti átfolyású rendszerek esetében a nitirfikációs teljesítmény és az összes nitrogén eltávolítási teljesítmény közel azonos. Ez azt jelenti, hogy az alacsony oxigén ellátottság miatt a nitrifikáció a fékezett folyamat. A nitrifikált ammóniából keletkező nitrát denitrifikációja viszont le tud zajlani. Ezek az eredmények összhangban állnak a nemzetközi szakirodalmi értékelésekkel. A függőleges átfolyású rendszerek esetében az összes nitrogén eltávolítási teljesítmény nitrifikációé alatt marad, ami egyértelműen a denitrifikációs folyamatok fékezett működését mutatja. Ezek szerint a töltetanyag részleges eltömődöttsége ellenére is a töltet nagyobb része aerob marad. Megfelelő működés esetén egyébként a függőleges átfolyású rendszerek összes nitrogén eltávolítási teljesítményének (átlagosan 0.7 g/m 2 ,nap) jóval alacsonyabbnak kellene lennie, mint a vízszintes átfolyású rendszereknél kapott érték (0.8 g/m 2 ,nap). Az is látszik, hogy a vizsgált függőleges átfolyású rendszereknél összes nitrogén tekintetében 2 telepnél nem rendelkeztem értékelhető adattal, 2 telepnél (Salgótarján, Szépalmapuszta) pedig az összes nitrogén eltávolítási hatékonyság nullára adódott. Az átlagértéket ezek szerint a szügyi telep „húzta fel”. Ez azt mutatja, hogy a szépalmapusztai és salgótarjáni telep esetében elhanyagolható az anoxikus zónák mennyisége. A szügyi telep esetében pedig további vizsgálatokat kellene végezni, mert alacsony oldott oxigénszint mellett a denitrifikáció egy része az utótisztító tóban is megtörténhet. 15
