A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Csicsák József, Földing Gábor, MECSEKÉRC ZRT.: Az uránércbányászat okozta környezeti károk felszámolása különös tekintettel a vízbázisok védelme szempontjából

– A medence területén ráhulló csapadékból a talajvizes zónán keresztül bonyolult a rétegvizekbe való átszivárgás. Ez változatlan maradt és természetesen nem jelent veszélyt. (A zagytározók hatásaitól itt eltekinthetünk.) – A pannon medencén átfolyó, a Mecsek hegységben eredő patakok vize különösen a peremi sávban, a homokos, kavicsos rétegfejeken nagy részben elnyelődik. – A bányák felteléséig (kb. 28–30 év) csökkent vízmennyiséggel, utána a hozam megnő, bár a mai alatt marad, de az oldott urántartalom várhatóan a megengedett értéknél magasabb lesz. Ez a helyzet többszáz évig is fennmaradhat, ezért a teljes rekultivációs tervek hosszú ideig tartó víztisztítással (ezzel kapcsolatosan vízelvezetéssel és tisztító állomások létrehozásával) számolnak. Így a felszíni vízfolyásokon keresztül a pannon medence vizei a feltelés után nem károsodhatnak. – A pannon medence rétegvizeinek legfőbb utánpótlódása a perm-triász repedésvizes összlet felszín közeli mállási-aprózódási zónájából a pannon összlet peremi durva szemnagyságú rétegeibe átáramló víz az intenzív vízáramlás színtere, ami a felszíntől számított 30-50 m mélységű zóna. 5.1. I. üzemi bányavízemelés A bányaüzemből 1968 óta történik vízkiemelés az üzemelés időszakában az É-i Bányaüzemek ipari vízellátásának biztosítása céljából. A kiemelt bányavíz uránnal szennyezett, így ipari vízként történő felhasználhatósága egy uránmentesítő rendszer kiépítését tette szükségessé. A 80-as évek elejétől az É-i bányaüzemek üzemelésének időszakában az ipari víz felesleg egy része is gyakran az I. Bányaüzem üregeibe került bevezetésre, kimondottan az uránkimosódás meggyorsítása céljából. A rekultivációs munkálatok kapcsán a felhagyott I. Bányaüzem üregrendszere felszín alatti tárolás céljára is felhasználásra került. Ennek kapcsán több ponton vízleadó fúrások létesültek, amelyeken keresztül elsősorban a meddőhányó alól származó – rendszerint magas (4–30 mg/l) oldott urántartalommal rendelkező – a csapadék mennyiségétől erősen függő mennyiségű szivárgó vizek, illetve a Perkoláció-II terület rekultivációja időszakában (1993–1998) a záporcsapadékok során keletkezett többletvizek kerültek bevezetésre. Az I. sz. bányaüzemből kiemelt víz átlagos urántartalma 9,7 mg/dm

3 volt 1994-ben, míg 1995-ben 7,7 mg/dm

3 értékre csökkent ez az érték az év során stabilizálódott. Egyértelmű csökken 1999-ben kezdődött meg amely hatására az utóbbi években acsapadék emnnyiségétől függően 4–6 mg/l közötti a kitermlet víz U

term koncentrációja. Az I. üzem bezárását követően a Hatóságok előírásainak megfelelően a bányatérség D-i előterében található Tortyogói-Pellérdi ivóvízbázisok védelme érdekében az üregfeltelést a +65 tszf. (kb. 110 m a felszíntől) magasságig engedélyezték. Ennek megfelelően folyamatos szivattyúzással kell biztosítani a megfelelő depressziót. Ezt mindaddig bíztosítani kell, míg a bányüregeket kitöltő víz szennyező komponenseinek koncentrációja elfogadható határérték alá nem csökken. A kiemelt bányavíz kibocsátás előtt ioncserés tisztítási technológiával uránmentesítésre kerül. 9