A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Mátrai Ildikó, EJF Műszaki Fakultás, Váradi Zsolt, Fehér Gizella, Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Lakatos Gyula, DE Alkalmazott Ökológiai Tsz: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával

12 mtársai,2003). A vízállás és a tápanyag-ellátottság együttesen befolyásolta a borítottságot,

amely a következő sorrendben alakult: 2003 <2004 <2005. A mocsári vegetáció részesedése

40-65% között változott, legkiterjedtebben a csaknem teljesen kiszáradt 2004. évben alakult

ki. A mocsári vegetáció jellemző társulása (Ferencz és mtársai, 2004) a nádas (Phragmitetum communis), a hínárvegetációé a tavirózsahínár (Myriophyllo verticillati – Nupharetum luteae). A tavirózsahínár a disztróf állapotú állóvizeket indikálja (Pomogyi és Szalma, 2003). Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ezen jellemző társuláson kívül milyen egyéb nagyobb

kiterjedéssel megjelenő indikátor értékű társulásokat találtunk (Mátrai, 2005), a vizsgált évek

tekintetében különbségeket tapasztalunk. 2004-ben a legalacsonyabb vízszintek mellett a tavirózsa hínártársulás volt a jellemző, melyben nagyszámban jelentek meg mocsári növényfajok mint az osztrák kányafű (Rorippa austriaca) vagy a mételykóró (Oenathe aquatica) illetve a kiszáradó mederben a gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum verticillati) és a vidra

keserűfű (Polydonum amphibium) szárazföldi formái szaporodtak el nagymértékben. 2003-ban nagyobb kiterjedésben jelent meg a gyűrűs süllőhínáros (Myriophylletum verticillati), a tündérfátyolhínár (Nymphoidetum peltatae) és a fényesbékaszőlő-hínár (Potamogetonetum lucentis). Ezen társulások a disztróf ill. az áramló-disztróf állóvizű medrekre jellemzőek

(Pomogyi és Szalma, 2003). A 2005. évben a többszöri dunai elöntés után a vízfelszínen úszó,

lebegő az eutróf-áramló átmeneti jellegű élőhelyekre jellemző (Pomogyi és Szalma, 2003)

hínártársulások jelentek meg: vízipáfrány-társulás (Salvinio-Spirodelletum) és sulymos (Trapetum natantis). A holtmeder zonációja a légifelvételek alapján a meder egész területén teljes, amely a holtmeder természetközeli vagyis jó ökológiai állapotát mutatja. 0

10

20

30

40

50

60

200320042005

összfajszámvízi és mocsári növények fajszámahínárfajszám 11. ábra. A makrofita fajszámok alakulása a Nyéki-Holt-Dunán 2003-2005 között A Nyéki-Holt-Duna vegetációjának vizsgálata során 2003-2005 között 70 növényfajt

azonosítottunk, közülük12 fajt mi írtunk le először a területről (Mátrai és mtársai, 2005). A vizsgálatunk alá vont három évben az összfajszám és a hínárfajszám évenkénti alakulása

egymással ellentétes tendenciát mutatott (Mátrai és mtársai, 2005), a hínárfajoknak a 2004. év

kedvezőtlen feltételeket jelentett mivel a második éve tartó részleges kiszáradás az életterük

beszűkülését okozta. 2004-ben a mocsári növények kismértékű fajszámbeli növekedése

mellett jelentősebb a szárazabb élőhelyre jellemző fajok arányának a növekedése (11. ábra).