A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Mátrai Ildikó, EJF Műszaki Fakultás, Váradi Zsolt, Fehér Gizella, Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Lakatos Gyula, DE Alkalmazott Ökológiai Tsz: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával

7 A szervetlen ionösszetételt a 8 főion koncentrációjának segítségével jellemeztük. A vizsgált időintervallumban a Na

+

, K

+

és Cl-ionoknál a változás kismértékű (1 mgeé/l alatti), a Ca

2+

, HCO

3- és CO

3

2- esetében lényegesen nagyobb (4 mgeé/l feletti). A vizsgált időszakban a

holtág vize az uralkodó ionok alapján kalcium-magnézium-hidrokarbonátosnak bizonyult, néhány mintában a hidrokarbonátos-karbonátos jelleg is megfigyelhető. Az egyes mintavételek

alkalmával a különböző élőhelyekről vett minták az ionok tekintetében jelentős eltérést nem

mutattak. Az ionok időbeli változásait megfigyelve szembetűnő, hogy koncentrációik nagyobb

mértékben változnak 2003 és 2004 években, kiegyenlítettebbnek tűnnek a 2005-ben, mely a Duna kiegyenlítő hatásának érvényesülését igazolja. Összevetettük a holtmeder és a Duna

azonos időpontban végzett vizsgálataiból (ADU-KTVF adatai alapján) származó eredményeket. A holtmeder időszakosan elárasztott ill. kiszáradó jellegéből adódóan nagyobb szélsőséges tapasztalhatóak, mint a vízutánpótlást biztosító Duna mutat (6. ábra). 6. ábra. A fő ionok statisztikai paraméterei 2003-2005 között a Dunában (szürke) és a Nyéki-Holt-Dunában (rácsozott). A növényi élet szempontjából fontos tápanyag-komponensek eredményeinek áttekintése

alapján általánosságban megállapítható, hogy a vegetációs időszakban végzett vizsgálatok

esetében a várható eredményt kaptuk: a szervetlen N-formák és az oldott ortofoszfát-P koncentrációja a víztestben általában alacsony volt. Egyetlen mintavétel esetén tapasztaltunk magasabb ammónia koncentrációkat. Ebben az időszakban a holtmeder dunai elöntést kapott, de

az ismert dunai koncentrációkkal a növekedés nem magyarázható. Feltételezhetően a friss

elöntéssel és az ártéri erdő „átmosódásával” kapcsolatos koncentráció-növekedéssel szembesültünk. A változást sem a nitrit- , sem a nitrátion koncentrációjának megváltozása nem követte, nem járt együtt a kémiai oxigénigény vagy a szerves nitrogéntartalom extrém növekedésével, viszont megfigyelhető volt a kémhatás bizonyos fokú csökkenése. A holtmeder mintáinak és a dunai minták összevetésének eredményeként (7. ábra) megállapítható a két víztest

közötti nagyobb mértékű eltérés, amely a holtmeder biológiai állapotával, elsősorban növényes jellegével hozhatók összefüggésbe. A holtmederből vett minták jellegzetes tavi spektrumot mutatnak, domináns szerves nitrogén hányaddal, ezzel szemben a Duna esetében nitrát

dominanciával kell számolnunk (8. ábra).