A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Mátrai Ildikó, EJF Műszaki Fakultás, Váradi Zsolt, Fehér Gizella, Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Lakatos Gyula, DE Alkalmazott Ökológiai Tsz: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával

1 KÍSÉRLET A JÓ ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOT MEGÁLLAPÍTÁSÁRA

EGY VÉDETT GEMENCI HOLTMEDER VKI

SZEMPONTRENDSZERE ALAPJÁN VÉGZETT VIZSGÁLATÁVAL MÁTRAI ILDIKÓ

1

, VÁRADI ZSOLT

2

, LAKATOS GYULA

3

, FEHÉR GIZELLA

2 1 – Eötvös József Főiskola Környezettechnológia Tanszék 2 – Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 3 – Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszék Kulcsszavak: Víz Keretirányelv, ökológiai állapot, holtmeder, természetvédelem. Bevezetés A felszíni vizek minősítését a Víz Keretirányelv (2000/60/EK Irányelv) ajánlásaiban szereplő

jellemzők figyelembevételével kell a jövőben elvégezni, a vizek állapotát a zavartalan un.

referencia feltételekhez kell viszonyítani (Simonffy, 2001). A 31/2004. (XII.30.) KvVM rendelet foglalja össze a felszíni vizek állapotjellemzésének és állapotértékelésének főbb

szabályait, a jelenleg még hatályos vízminőségi határértékeket az MSZ 12749 szabvány tartalmazza. A felszíni vizek állapotát az ökológiai és a kémiai állapot határozza meg az „egy rossz,

mind rossz” elv alapján (Simonffy,2001). A VKI az ökológiai állapot alatt, természetes illetve

a természetközeli víztestek esetén, a felszíni vizekkel kapcsolatban levő vízi ökoszisztémák

szerkezetének és működésének a benne foglalt ötös osztályozással (kiváló, jó, mérsékelt,

gyenge, rossz) összhangban álló minőségét érti, erősen módosított illetve mesterséges víztesteknél az ökológiai potenciál kifejezést használja. Az ökológiai állapotot (1. ábra) a víz fizikai

– kémiai, hidrológiai – hidromorfológiai és biológiai elemeinek állapota határozza meg. A kétosztályos kémiai állapotot a szennyezőanyagok koncentrációinak a környezetminőségi határértékekhez való viszonya adja meg. A felszíni vizek minősítésénél használandó jellemzők eltérhetnek a vízfolyások és az állóvizek esetében. Az ajánlásokban szereplő hidromorfológiai (vízhozam, vízállás, mederjellemzők, tartózkodási idő, vízparti zóna), és fizikai-kémiai jellemzők (átlátszóság, hőmérsékleti

viszonyok, oxigén háztartás, sótartalom, savasodási állapot, tápanyagok, szennyező anyagok)

vizsgálata a hazánkban alkalmazott eddigi vízminősítő rendszerekben (Felföldy, 1987; Dévai

és mtársai, 1992) is szerepelt. A számos fizikai és kémiai komponens vizsgálata mellett, a

vízterek biológiai állapotát csak néhány változó alapján kísérték eddig figyelemmel (Gulyás,

2001). Jelenleg még kidolgozás alatt állnak a bioindikáció elvén működő élőlényközpontú

minősítés kiértékelési módszereihez alkalmazandó sokváltozós adatelemzési eljárások és a VKI elvárásaival összhangban lévő, később általánosan használandó vizsgálati módszerek: a

fitoplanktonon, az epilitikus kovaalgákon, a perifitonon alapuló minősítés, a makroszkópikus,

a halak és a makrovegetáció alkalmazhatósága a minősítésben (Somlyódy és Szilágyi, 2004).