A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Csapák Alex, ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tsz.: Nagykovácsi vízgazdálkodása - egy kérdőíves felmérés eredményei

válaszadók maradék 15%-a. A szennyvíz elhelyezésére szolgáló létesítmények átlagos mérete – 93 válasz alapján – 8 m

3 volt, de persze nagyok voltak a szélsőségek az 1 m

3-től 25 m

3-ig. Megkérdeztük azt is, hogy milyen gyakran szippantják szennyvíztárolójukat, erre csak 87-en tudtak válaszolni – közülük 9 azt, hogy soha, egy fő pedig azt, hogy kéthetente. Az átlagos szippantási gyakoriság a még csatornázatlan háztartások esetében 4,23 alkalom volt évente. A volt zártkertek területén nem találkoztunk csapadékvíz-elvezető árkokkal – illetve amivel találkoztunk, az természetes képződmény volt. Bár csak a válaszadók 18%-a említette, hogy okozott már problémát környezetében a csapadékvíz (erózió, pinceelöntés), mégis a válaszadók 51%-a tartotta fontosnak a csapadékvíz-elvezetés fejlesztését

8

. A csapadékvízről A Nagykovácsiban végzett kérdőíves felmérésünk legfontosabb eredménye a csapadékvizek hasznosításával kapcsolatos lakossági infrastruktúra dokumentálása, számszerűsítése volt. A vizes szakmában ismert, hogy a karsztterületeken, és a fővárosi agglomerációban az ország egészét messze meghaladó jelentőséggel bír a csapadékvíz gyűjtése

9

, számszerűsíteni azonban még senki, semelyik településre vonatkozóan sem tudta ezt. A Nagykovácsiban felmért 213 csapadékvízgyűjtő háztartás, és 1258 m

3 csapadékvíz-gyűjtésre szolgáló térfogat önmagában is tekintélyesnek mondható – megfelel egy kisebb halastó köbtartalmának. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy messze nem volt teljes körű a felmérésünk, akkor a rögzítettnél sokkal nagyobb térfogatot tételezhetünk fel. A csapadékvizek szempontjából két terület volt erőteljesen érintett a községben, az öregfalu nyugati része, illetve a volt zártkertek. A volt zártkerti területek adatfelvételi arányait kiterjesztve a terület összes – 1474 – ingatlanára, 1084 csapadékvíz-gyűjtéssel foglalkozó ingatlantulajdonost feltételezhetünk, hatalmas, 8325 m

3 csapadékvízgyűjtő térfogattal. A falu nyugati végén – a Lombos utcától és a Rákóczi utcától nyugatra – 320 telek van, az itt megkérdezett 96 háztartás 44%-a gyűjtötte a csapadékvizet, 24 ciszternát találtunk. Az arányokat kiterjesztve, ezen a területen 140 család gyűjtheti a csapadékvizet, 738 m

3 tározótérfogatot használva. A két területen együtt 1224 csapadékvizet gyűjtő háztartást számolhatunk, 9063 m

3 tározótérfogattal, és akkor még figyelmen kívül hagytuk a falu egyéb részeit. Pedig a falu többi részén is foglalkozik a lakosság – bár jóval kisebb arányban – csapadékvíz-gyűjtéssel (felmérésünk során, a két kiemelt területen kívüli utcákban 39 csapadékvizet-gyűjtő háztartást, 11 ciszternát találtunk). Óvatosan úgy becsülöm, hogy Nagykovácsiban – azt is figyelembe véve, hogy a volt zártkerti ingatlanok egy része még alig beépített – 7000 m

3 lakossági csapadékvíz-tároló térfogat lehet! Nagykovácsiban egy láthatatlan tó van a házak között! Azt, hogy a csapadékvizek gyűjtése mit jelent a falu jórészt kiépítetlen csapadékvízelvezető rendszere szempontjából, nehéz megmondani. Valószínűsíthető, hogy a lakossági csapadékvíz-gazdálkodás is összefügg azzal, hogy komolyabb problémákat eddig nem okoztak a lefolyó vizek. Az ereszcsatornák jelentős részéből nem a közcsatornába, vagy az utcára jut a záporok vize, hanem tárolásra kerül, és az aszályos időszakban használja fel a lakosság. Azt már jobban megbecsülhető, hogy mit jelent a háztartások számára anyagilag a csapadékvíz gyűjtése. A ciszternákkal rendelkező, állandóan lakott háztartások éves átlagos ivóvízfogyasztása 26 m

3-rel volt kisebb, mint az alternatív vízforrással nem rendelkező háztartásoké. Ez anyagiakra lefordítva évente 10010Ft megtakarítást jelent (a víz és a 8 Részben a csapadékvizekkel függ össze az is, hogy a közutak állapotát a megkérdezettek 87%-a mondta rossznak 9 Dulovics Dezsőné szíves közlése, illetve Horváth – Wisnyovszki, 2002. 9