A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Lakatosné Faragó Anett, FETIKÖVIZIG: A vizes élőhelyek kezelése

A néhány fontosabb területek rövid bemutatása, kiemelkedő természeti jelentőségük Baktalórántházai-erdő Területe: 341 ha, védetté nyilvánítás időpontja: 1977 A Nyírségre egykor jellemző és ma még viszonylag nagy területeken érintetlenül fennmaradt természetes gyertyános-tölgyes erdőtípus védelmét több tényező tette szükségessé. Egyrészt a természetes erdőtípus növényvilágának megőrzéséről kellett gondoskodni, másrészt a nagyszerű genetikai tulajdonságú tölgyesek fenntartását az erdészeti növénynemesítés igényelte. Az erdőtípus lombkoronaszintjében a kocsányos tölgyhöz és gyertyánhoz a mezei juhar, a mezei szil és a madárcseresznye társul. Nevezetesség a szintén elegyet alkotó balkáni eredetű ezüsthárs. A lágyszárú növények közül különösen értékes a ritka borzasimola, az erdei varázslófű, az odvas és ujjas keltike és a gumós fogasir. Fényi-erdő Területe: 285 ha, a védetté nyilvánítás időpontja: 1954 A Bátorligeti-ősláptól alig 2 km-re délnyugati irányban húzódik a Fényi-erdő. A terület sokban hasonlít a Bátorligethez, bár itt nagyobb terület őrzi az egykori ősi nyírségi tájra jellemző évszázados tölgyeket rejtő erdőket, ligeteket, lápos-mocsaras réteket. Az erdőterület a Nyírségre jellemző szél alakította homokbuckák É-D irányú vonulatain és azok között húzódó elhagyott ősi folyómedreken található. Az 1890-ben kezdett lecsapolási munkák előtt sok kisebbnagyobb tó, mocsár tartozott a táj arculatához. A terület legjellemzőbb talajtípusa ma a mészszegény humuszos homok. Előfordul még a kovárványos barna erdőtalaj, a buckaközi mélyebb fekvésekben rozsdabarna erdőtalaj és csernozjom jellegű homoktalaj is. Bátorligeti lápok A terület bátorliget községben található, hazánk egyik legváltozatosabb és érdekesebb élővilága rejlik itt. A hegységek és puszták növény- és állatvilágát egyaránt megtalálhatjuk. A történelmi élővilágról Bátroliget őrzött meg a legtöbbet az utókor számára. Ez az élővilág a kedvező területi elhelyezkedésnek köszönhetően maradhatott fenn. Széltől védett, a felszínen lévő mozgó talajvíz nedvesen tartja a talajt, a talaj felső rétege és a felette lévő levegő hűvös marad. A katlant nyáron hajnalban is köd borítja és a körül ölelők fák megakadályozzák a köd felszakadozását. Ennek a klímának köszönhetően találhatunk itt hegyvidéki fajokat is. A nyírlápok, nyír ligetek az elmúlt kor hírvivői. Ilyen növény még a halványsárga zergeboglár, szibériai hamuvirág, tőzegeper, szibériai nőszirom és sorolhatnánk még. A terület másik fás társulása a tölgy-kőris-szil ligeterdők és az ezüsthársas-kocsányostölgyesek. Az aljnövényzetet az bükkösökben előforduló növényzet jellemzi. Itt kell említést tennünk a turbánliliomról, farkasszőlőről, sárga árvacsalánról és még számos hegyvidéki fajról. A láp viszont a zoológusok számára is rengeteg érdekességet tartogat. Fajgazdagsága szinte egyedülálló hazánkban. Főleg a lápokra, mocsarakra, erdőkre jellemző állatvilággal találkozhatunk, amelyek a harmadkorból és a jégkorszakból maradt itt. Ezen fajok listája között futóbogarak, pókok, futrinkák találhatók. Az egyik legérdekesebb faj a hegyi gyík, amely a magasabb területek élővilágát képviseli, valamint ide sorolhatjuk az elevenszülő gyíkot is. (Kopasz, 1978) 9