A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

1. szekció: TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS - Mikó András, NYÍRSÉGVÍZ Rt.: A minőségtervezés rendszere és magvalósítása a csatornatisztítás hatékonysá-gának növelésére kialakított komplex rendszerben a Nyírségvíz Rt-nél

A város csatornázása az 1950-es évektől kezdődött, előbb lassú ütemben, majd a város fejlődésével párhuzamosan egyre gyorsuló tempóban. Az építés, illetve csatornázás első időszakára az volt a jellemző, hogy a gerincvezetékeket 1 méteres monolit vasbetonból építették. A Magyarországra akkor jellemző kivitelezési technológiák és a kivitelezés színvonala nem tette lehetővé, hogy ezek a csatornák megfelelő minőségben épüljenek, és így a szokásos, 50-70 éves élettartamot kibírják. A csatornázás második időszakában (1965-1970) áttértek az 1 méteres tokos betoncsőből épített vezetékek építésére. Ez sem hozott igazán nagy változást a csatornák minőségi építésében. A toktömítések módja és kivitelezési színvonala továbbra is rossz volt, így - mivel ezek a vezetékek jó része talajvíz alatt működik - a tokoknál szinte azonnal megindult a talajvíz, illetve a közeli talajréteg beáramlása a csatornába. Ez a felszínen az utcák süllyedését eredményezte, így elég sűrűn javítás alatt áll a csatorna felett lévő útszakasz. A 70-es évek elején újabb változás következett. Már kétméteres betoncsőből és jobb toktömítési módszerrel épültek a csatornák. Ez így folytatódott egészen a 80-as évek közepéig, amikor is végleg felhagytak a betoncsöves építési móddal, belátva, hogy a kivitelező vállalatok ebből az anyagból nem tudtak jó minőségű és hosszú életű csatornát építeni. Ez időre azonban mintegy 200 kilométernyi gerinc-, gyűjtő- és bekötő vezeték épült meg. A következő időszakban az azbesztcement csövekkel történő építés lett a jellemző. Ez már minőségi változást is hozott a csatornaépítés terén. Ilyen hálózattal építették tovább az egyre bővülő lakótelepeket, és a városnak a csatornázásba folyamatosan bevont városrészeit. Az ekkor épített hálózatrészekkel a legkevesebb a gond, természetesen itt is vannak kontrás csatornaszakaszok, amelyekkel nem sok mindent lehet tenni a gyakori mosáson kívül. Ez az időszak a 90-es évek elejéig tartott. A 90-es évek elején köszöntött be a csatornázásban is a „műanyag” korszak, amely mára egyeduralkodóvá vált. Mint az 1 sz. grafikon-ból látható a csatornázottság gyors megindulása 2001-től kezdődött, és tart napjainkig is. Az is látszik, hogy a PVC teljesen uralja az építési anyagot, a maga minden előnyével, és hátrányával. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddig megépített csatornaszakaszok nem lesznek olyan tartósak, mint azt vártuk, mert igen sok kivitelezési hibát viselnek magukon. 2.sz. grafikon. 2