A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
5. szekció: A HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG HELYZETE ÉS JÖVŐKÉPE - Fehér Ferenc, VTOSZ: Őszintén a Társaság helyzetéről
Őszintén a Társaság helyzetéről Fehér Ferenc okleveles építőmérnök, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége főtitkára, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára Kulcsszavak: széttagoltság, versenyhelyzet, értéktudat, szolgáltatások, működési sebesség, szakmai függetlenség, működési rendszer, nemzetközi kapcsolatok 1. Bevezetés A Magyar Hidrológiai Társaság még mai is mintegy 2500 vízzel, a vízgazdálkodással, a vízhez különböző módon kapcsolódó tudományterülettel és szakterülettel foglalkozó szakembert tömörít. A jogi tagszervezetek száma 200 körüli. Ez akkor is nagy szám, ha az egyéni tagok száma volt ennél már lényegesen több, a mostani dupláját meghaladó is. A Társaságnak 14 szakosztálya, 21 területi szervezete van. Foglalkozni tud a vízgazdálkodás valamennyi ágával, a határterületi tudományokkal, lefedi az ország teljes területét. A Társaság interdiszciplinális jellegű, tömöríti a víztudományok valamennyi területét, sorainkban bármilyen vízgazdálkodási vagy határterületi kérdésre találhatunk jól felkészült szakembereket. Előny ez, vagy hátrány? Úgy gondoljunk, mindenképpen előny. A Magyar Hidrológiai Társaság éppen azzal válik ki a többi vízgazdálkodási intézmény, érdekképviseletek és kamarai jellegű szervezetek közül, hogy nem csak egy meghatározott szervezeti csoportot, a szakemberek valamilyen meghatározott körét, valamilyen jól megfogalmazott céllal tömörülőket egyesíti, hanem, ahogy mondani szokták, kortól, nemtől és politikai hovatartozástól függetlenül mindenkit, akinek a vízhez szakmailag és tudományosan köze van. Miért jó ez? Elméletileg azért, mert a Társaságban tagjai által képviselt szaktudás és tapasztalat lehetővé tenné valamennyi vízgazdálkodási kérdés széles körű, objektív és szakmailag megalapozott vizsgálatát, a reális véleményalkotást, azaz a fontos vízgazdálkodási kérdések megítélésében a Társaság gyakorlatilag megkerülhetetlenné válhatna. Ha elméletileg így van, gyakorlatilag miért nincs így? Főleg azért, mert a Társaság széttagolt, a versenyhelyzetekre nincs kellően felkészülve, nincs kellő értéktudata, szakmai munkája lassú és széteső, tudományos feldolgozási rendszere megrekedt az évtizedekkel ezelőtti szinten, nincsenek kellő nemzetközi kapcsolatai, nagyon nehezen alkalmazkodik a technikai fejlődés adta lehetőségekhez. Ez így elsőre túl sommás kritikának tűnik! Dolgozatomban arra vállalkozom, hogy véleményemet részletesebben kifejtsem, a kritikákat megindokoljam és igyekszem megoldási lehetőségeket is bemutatni. 2. Széttagoltság A nagy taglétszám, a sok területi szervezet és szakosztály óhatatlan velejárója a széttagoltság. A tagság az ország sok száz településén él, sokan nem hogy nem ismerik egymást, de találkozni se fognak sose. Egy jól sikerült vándorgyűlésre 200-250 fő jön el, a tagság 10 %-a. Az éves közgyűlésre még ennyien sem. Gyakorlatilag nincs olyan rendezvény, ami egyértelműen a tagi identitástudatot erősítené a tagság széles körében. Az előadóülések (amelyek a rendezvények nagy részét teszik ki) nyitottak (igen helyesen!), de így a Társaság tagja nem érzi, hogy ő, mint tag valamivel többet kap. A Hírek és a Hidrológiai Tájékoztató az a két kiadvány, ami a tagokhoz eljut. De még az adott szakterületen – leszámítva a hidrobiológiát - sincs kellően nagy összetartási lehetőség. Erre csak a vándorgyűlés ad – nem minden évben – alkalmat, hiszen néhányat leszámítva nincsenek szakterületi konferenciák sem. Gyakran véletlenszerű, hogy az előadóüléseken ki, milyen témát ad elő és sok szempontból hasonló a helyzet a vándorgyűléseken is. Nincsenek jól kidolgozott szakmai főirányok, ehhez kapcsolódó szakmai viták és konferenciák, ennek megfelelően fontos szakmai kérdésekben sincs egyértelmű társasági vélemény. A Társaság szervezeteinek nagy száma lehetetlenné teszi a – vezetéselméleti szempontból – optimálisnak tekinthető vezetési megoldások alkalmazását. Az elnökség nem operatív, inkább elvi, stratégiai jellegű