A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Udvarhelyi Ferenc, FETIKÖVIZIG: Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése a felső-Tiszán
Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően a területen működő vadásztársaságok kérésére a tározótérben vadmenekítő dombok lesznek kialakítva. Érdekességként megemlíthetjük, hogy e kérdésben meglehetősen megosztott a szakma. Az egyik álláspont szerint ugyanis a mesterséges menekülő helyek építése csak a beruházás költségeinek szükségtelen növekedését szolgálja. E véleményt képviselők azzal érvelnek, hogy nem szabad alábecsülni a vadon élő állatok meglevő természetes menekülési ösztönét. Sok árvízi példa a bizonyíték arra, hogy ennek az ösztönnek köszönhetően viszonylag kevés az árvíznek áldozatul esett vad. Az ilyen mesterséges beavatkozást ellenzők, arról számolnak be, hogy a menekülő dombon szorult helyzetben levő állatok sokszor esnek áldozatul rossz szándékú emberek öldöklésének, vagy a körül- és összezártság miatti kétségbeesésükben vágnak neki a többnyire biztos pusztulással járó úszásnak. A tervezési munka kiterjed arra is, hogy a tározótérben levő földtulajdonosok a földjeiket a meglevő földutak felújításával, illetve újak építésével kedvezőtlen időjárási helyzetben is biztonsággal megközelíthessék. A VTT-be más programból beemelt létesítmények a.) Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgy A létesítmény korábban a Felső-Tisza-vidék Árvízvédelmi Fejlesztése program III. ütem része volt, innen került átemelésre a Vásárhelyi tervbe. A torkolati műtárgy megépítésével kizárhatók lesznek a Tisza árhullámai a Lónyay-főcsatornából, ezzel 67 kilométer töltésfejlesztés válik szükségtelenné a Lónyay-főcsatorna mentén és egyben lehetővé válik a belvíz visszatartása a főcsatornában. A műtárgy 30 m hosszúságú 2 nyílású „nyitott szelvényű” vasbeton műtárgy ahol a nyílások szélessége 4,0 m. A nyílásokba az ideiglenes betétpallós elzárások mellett az árvízvédelmi előírásoknak megfelelően gépi mozgatású, acélszerkezetű szegmens elzárások kerülnek beépítésre. A műtárgyban kap helyet 6 db 0,5 m 3 /s, összesen 3,0 m 3 /s kapacitású belvízátemelő mobil szivattyútelep, amely a Lónyay-főcsatornán érkező vizek átemelését szolgálja. A műtárgy mellett a Lónyay-főcsatornán érkező nagyobb belvizek átemelésére 8 db összesen 4 m 3 /s kapacitású Diesel üzemű szállítható szivattyú elhelyezése biztosított. A Lónyay-főcsatorna későbbi belvíz visszatartásos, duzzasztásos üzemmódjában az ökológiai vízpótlás a Tisza folyóból ugyancsak a műtárgyban kialakított 2x0,5 m 3 /s kapacitású szivattyúegységgel lehetséges. A műtárgyon üzemi átjáróhíd épül, és a műtárgy fölötti szakaszon a Lónyay-főcsatornán érkező uszadékok kiszedésére uszadék kiszedő hely lesz kialakítva. A műtárgy közelében automata, távjelzős vízszint észlelő és vízhozammérő hely is kiépítésre kerül. A műtárgy vízjogi engedéllyel rendelkezik. A kivitelezés várható kezdete a közbeszerzési eljárást követően 2005. III. negyedév. b.) Töltésfejlesztés a Tisza jp. 9+400-14+150 tkm szelvényei között (Mátyus-Tiszakerecseny között) Az előzőhöz hasonlóan ez a létesítmény is a Felső-Tisza-vidék árvízvédelmi program III. ütem része volt. A létesítménynek korábban elkészült az engedélyes terve, vízjogi engedéllyel tulajdonszerzési problémák miatt egyenlőre nem rendelkezik. A területszerzések várhatóan hamarosan befejeződnek, és a vízjogi engedély kiadását követően indulhat a közbeszerzési eljárás. Az ütemezés szerint a kivitelezési munkának még ebben az évben meg kell kezdődnie. Felmerült jogi problémák Az úgynevezett Vásárhelyi törvény tisztázta az árvízvédelmi tározókhoz szükséges területek biztosításának alapelveit, az érintett tulajdonosok kártalanítását. A VTT keretében a hullámtéren a nagyvízi vízszállító képességet javító beavatkozások szükségesek. Ezeknek a beavatkozásoknak a végrehajtását, valamint a létrehozott állapotok fenntartását a jelenleg érvényben levő jogszabályi háttér nehezíti, egyes beavatkozások esetében lehetetleníti, illetve nincsen szabályozva. A hullámtér nagyvizek levonulásában betöltött szerepét már elődeink is felismerték, az 1885-ös vízjogról szóló törvény akkori kommentárja a következőt írta: „hazai mérnökeink is belátták…………hogy csak töltések emelése által az árvíznek kitett területek bizton nem mentesíthetők, hanem szükséges, hogy az árvizeknek rendes lefolyása biztosíttassék…”. 7
