A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dávid Zoltán - Seres István, FETIKÖVIZIG: A Felső-Tisza Tiszalök-Záhony közötti szakaszának víziút fejlesztése

A Tisza Tokaj-Vásárosnamény közötti szakaszán zömmel a vízügyi szolgálat hajói közlekednek, amelyek többnyire a folyószabályozási munkákhoz szükséges építőanyagot szállítanak. Kiépített, minősített (nemzetközi) kikötő a térségben nem található. A vízügyi ágazatnak azonban Tokaj és Vásárosnamény városok körzetében vannak kijelölt kikötő és veszteglőhelyei. A közelmúltban a Felső-Tisza mentén több helyen igény mutatkozott kikötők létrehozására, amelyek eltérő célokból létesülnének. - Tiszakanyár község közelében a Tisza 597,60 fkm környezetében gazdasági célból haszonanyag kotrás és szállítás profillal. - Záholy város mellett a Tisza folyó 630,0 fkm környezetében (külföldi kezdeményezésre) Nemzetközi árú átrakó kikötő létesítésének lehetősége. - Vásárosnamény városa és a FETIKŐVÍZIG közös kishajó kikötője a Kraszna folyó 1,1 fkm-ben településfejlesztési és tájgazdálkodási célokból. (Ennek megvalósulása a pályázati lehetőségek függvénye) Nagy igény mutatkozik a Tisza felső szakaszán való közlekedésre a külföldi (angol, holland) kirándulóhajók által is. Az „Innováció a Kelet-Nyugat kereskedelem és a közlekedési logisztikában” címmel 2003 április 23-25 között Ungváron, Záhonyban, és Nyíregyházán rendezett nemzetközi konferencia résztvevői megállapították: Záhony és Csap térségének logisztikai bázisa, normál és széles nyomtávú vasutak, meglévő útvonalak találkozása különleges lehetőséget kínál arra, hogy a közlekedési munkamegosztás lehetősége révén a gazdaságossági és a környezetvédelmi szempontok messzemenően érvényesíthetők legyenek. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az állami szervezeteknek mindent célszerű megtenni annak érdekében, hogy a vállalkozók és a szállítmányozók érdekeiket jobban érvényesíthessék és innováció révén azok tovább javuljanak. A Magyar-Ukrán határátmenetének térsége - mint az EU új külső határa - a Záhony-Csap térségében kialakult szállítás logisztikai tevékenységek továbbfejlesztése. Kiemelt fontosságú ennek keretében az EU által is támogatott intermodális, kombinált szállítási feltételek biztosítása, jelentős fejlesztése, Záhony-csap térségében a tiszai hajózás feltételeinek kidolgozása, megteremtése. III.2. A HAJÓÚT OSZTÁLYBASOROLÁSÁNAK ALAPELVEI Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, felismerve azt, hogy a víziközlekedésben is bekövetkezett a vasútnál és a közútnál már lejátszódott pályaszabványosítás lehetősége és szükségessége, a korábban elszigetelt vízrendszerekre kidolgozott szabványokat egy közös rendszerbe foglalta. Hosszú előkészítő munka után 1992 novemberében, 30. számú Határozatában új víziútosztályozási rendet alkotott. Ezen osztályozási rend alkalmas az ún. nemzetközi jelentőségű víziutak meghatározására is, amelyek tekintetében várhatóan egy európai víziútegyezmény is megszületik (AGN). A szabványosítás lényege az, hogy meghatározza a víziút jellemzői közti fontossági sorrendet és ezt olyan rendszerbe foglalja, amely lehetővé tesz egy moduláris egymásra épülést. Ez a folyamat kialakított több ún. Európa típushajót, amelyek közül a nemzetközi jelentőségű víziutakon az Európa II. típusú tolt bárkákból képzett karavánok illetve az ehhez illeszkedő áruszállító hajók közlekedésének feltételeit kívánja biztosítani a rendszer. Az egységesítés annak az egyszerű igazságnak a felismerésén alapul, hogy az azonos műszaki elvek (és méretek) szerint épült eszközök kiszolgálása a legolcsóbb. Az osztályozás alapelvei: ♦ A víziút osztályát a géphajók, bárkák és tolt kötelékek vízszintes méretei határozzák meg, elsősorban a főméretek, nevezetesen a hosszúság és a szélesség. ♦ A helyi víziutak paraméterei nem fedik a nemzetközi osztályozási rendszer fő irányelveit. Ezeknek a víziutaknak nincs össz-európai jellegük, ezért a nyugat- és kelet-európai helyi víziutakat elkülönítetten kell kezelni. A Duna-medencében gyakorlatilag nincs helyi jelentőségű víziút. ♦ Az új nemzetközi jelentőségű víziutaknak legalább az V.b. osztály követelményeit kell kielégíteniük. Ebben a tekintetben ezeken az utakon legkevesebb 280 cm merülést kell biztosítani. ♦ A változó vízszintű víziutakon a megkövetelt merülést évi átlagban 240 vagy több napon biztosítani kell. A megkövetelt hídnyílásmagasságot a legmagasabb hajózási vízszintnél is biztosítani kell, amennyiben az lehetséges és gazdaságosan megvalósítható. 7