A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/c. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Holtágak - Mátrai Ildikó, Eötvös József Főiskola: Gemenci holtmedrek ökológiai állapotának vizsgálata

Gemenci holtmedrek ökológiai állapotának vizsgálata Mátrai Ildikó Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás Környezettechnológia Tanszék, Baja Kulcsszavak: holtmeder, ökológiai állapot, makrofiton, természetvédelem Bevezetés Hazánk EU csatlakozásának következtében a szakma új kihívások elé néz, évek óta lázas munka folyik a Víz Keretirányelv (VKI) bevezetése kapcsán. A VKI jellegéből adódóan ajánlásokat tartalmaz, a részletek kidolgozását a tagországokra bízza. A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása, a vízkészletgazdálkodási stratégiák kidolgozása a vízügyes szakemberek, hidrológusok és vízimérnökök feladata. A vízminőségvédelem elősegítése és a keretirányelv elvárásainak megfelelő végrehajtása érdekében a hidrobiológusok és az ökológusok a minősítő módszerek és minőségi mutatók megalkotásán dolgoznak. Felszíni vizeink védelme érdekében elsődleges feladat azok számbavétele és állapotfelmérése. A VKI rendszere tavak esetén az 50 ha-nál nagyobb víztereket veszi figyelembe. Így a vizsgálati módszerek kidolgozása után elkezdődő felmérő munka is csak ezen területekkel fog foglalkozni, mintegy 100 hazai állóvizet vizsgálva. Ugyanakkor Magyarországon az 50 ha-nál kisebb állóvizek száma és természetvédelmi jelentősége is nagy. Ilyen kisebb területű Gemencben található holtmedrek állapotának felmérését és a kidolgozás alatt lévő módszerek kipróbálását kezdtük el 2002 tavaszán tanszékünkön. Kutatásunk során alapoznunk kellett a megelőző időszakok szórványosan meglévő és nehezen hozzáférhető vizsgálati eredményeire. Jelentős segítséget kaptunk munkánk során a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának helyi munkatársaitól, az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szakembereitől és a Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszékének kutatóitól. Köszönjük. Víz Keretirányelv és a vízminősítés Az EU 2000 decemberében elfogadott Víz Keretirányelve a vízkészletek védelmét tűzte ki célul: a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti és tengerpart menti vizek valamint a felszín alatti vizek védelmét. Ezen belül kiemelten fontos feladat a vízi rendszerek, valamint a hozzájuk csatlakozó szárazföldi és vizes területeken található élőhelyek védelme (Gulyás,2001). Első lépésben a vízkészletek felmérését és jellemzését kell elvégezni. A felszíni vizeket tartva szem előtt először a vizek tipizálását, majd a típusok szerinti referencia területek és referencia állapotok kijelölését, ezután a vízterek állapotának javítását célzó vízgazdálkodási terveket kell elkészíteni (Szilágyi, 2001). A víztereket a folyó és az állóvizek csoportján belül több típusba sorolják be, típusonként kijelölve egy-egy referencia területet, megállapítják a területek referencia indikátorértékeit, majd a többi vízteret ezen értékekhez hasonlítják. Az eltérés mértékétől függően osztályozzák a víztereket illetve meghatározzák a beavatkozások milyenségét és mértékét. A VKI végleges formájának (WFD 2000) bevezetéséről 2001 júniusában döntött a Magyar Kormány. Ennek értelmében természetes vizeink állapotának felmérése, a kedvező állapotok elérésének megtervezése és megvalósítása fontos feladattá vált hazánkban. A kapcsolódó útmutatók (REFCOND 2002, WETLAND 2002, ECOSTAT 2003) inkább irányelveket, mint konkrét gyakorlati teendőket fogalmaznak meg. Így a tipológia kidolgozását, a biomonitoring hálózat felállítását és működtetését, az alkalmazható vizsgálati módszerek kidolgozását a tagországok a hazai viszonyaikat figyelembe véve tervezik meg. A vízterek állapotának megítélésében az ökológiai mutatók fontosak elsősorban (Szilágyi,2001). A vízminőség-védelmi monitorozás során az EU tagországokban a felszíni vizek ökológiai állapotát kell folyamatosan nyomon követni, mely három minőségi fokozat alapján történik: kiváló, jó és gyenge fokozat. A víz ökológiai minősége kiválóvagy jó, ha vízminőségi szempontból mindennemű emberi használatra is kiváló vagy jó (Gulyás,2001). Vagyis itt ökológiai értelemben nem minősítésről hanem bonitálásról beszélhetünk. A VKI által megfogalmazott ökológiai célállapot: a hatálybalépést követő 16 éven belül minden tagállam összes vízterében az összes mintavételi szelvény minősége legalább a jó kategóriába legyen besorolható. A VKI kijelöli a vizsgálni szükséges ökológiai célváltozók körét is: fizikai és kémiai komponensek, vízi növényzet, vízi makroszkópikus gerinctelenek és halak. Az EU országaiban használt vízminősítő eljárások közös vonása, hogy a biológiai eljárásokra helyezik a fő hangsúlyt (Gulyás,2001; Lakatos et al., 2002). Hazánkban számos fizikai és kémiai komponenst vizsgálnak több évtizede, a vízterek biológiai állapotát viszont csak néhány változó alapján kísérik figyelemmel. A biológiai vízminősítő rendszer (Felföldy, 1974) a halobitás, trofitás, szaprobitás, toxicitás négyes mutatórendszerét használja. Az ökológiai vízminősítés (Dévai et al., 1992) a vízterek állapotának leírásánál már figyelembe veszi a vízi növényzettel borítottságot, a növényzet típusát és összetételét is, medermorfológiai és hidrológiai adottságokat, a természetföldrajzi és környezetgazdálkodási jellemzőket.