A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Megulesz Gabriella, Dunaújvárosi VT: „Természetközeli” fenntartás, avagy pénzhiány?

Jelentősen javítani kell a társulatok általános megítélésén. A tagoknak tudniuk kell, hogy a társulat értük van, a társulatok tevékenysége hozzájárul a helyi termelési feltételek javulásához. A szemléletváltás elősegítésének elsődleges eszköze maga a társulati munka. Kevés szó esik a kapcsolatjavítás egyéb eszközeiről. A társulati dolgozók szemléletváltozására ugyanúgy szükség van ezen a téren, ahogyan a tagok vízgazdálkodási szemléletváltozására. 6.2. Előre menekülés: nemzetközi kapcsolatok A hazai társulatoknak nincs nagy tapasztalatuk a külföldi társulatokkal történő együttműködés terén. A határokat képező folyók kizárólagos állami kezelésben vannak, erről a vízgazdálkodási törvény rendelkezik. „A VTOSZ az EUWMA tagja lett” – olvashattuk a Vízgazdálkodás 2004/5. számában. Talán tovább is lapoztunk, de a következő oldalak alapján felelevenedett bennünk 2004. augusztus 2425-e, a holland-magyar vizitársulati szeminárium időpontja. Alkalom nyílt az ismerkedésre és a társulati tevékenységek összehasonlítása a két ország között. Megfogalmazódtak a fő irányvonalak (egyéni szennyvíztisztítás, integrált vízgyűjtő-gazdálkodás, vízfolyások fenntartása), melyek alkalmasak arra, hogy a jövőben a közös projektek során a tapasztalatok cseréje megtörténhessen. Kialakultak a partnerkapcsolatok adott holland és magyar társulatok között, akik konkrét projektekben a jövőben együtt kívánnak dolgozni. Az EUWMA (Vízgazdálkodási Szövetségek Európai Uniója) Magyarországgal együtt 8 tagország társulati szakembereinek jelent együttműködési lehetőséget: fellépésével, ajánlásaival hatással van az európai vízpolitikára. A magyar társulati mozgalom számára különösen fontos, hogy egy olyan információs „bázisban” tevékenykedhet, amely a hazai információhiányt kis mértékben kompenzálhatja. 7. Befejezés Dolgozatomban kísérletet tettem arra, hogy összefoglaljam a társulatok alaptevékenységéhez tartozó feladatokat. Az érdekeltségi díjból származó bevételek az elmúlt évek folyamán nőttek, az állami támogatás mértéke azonban a nulla felé konvergál annak ellenére, hogy a társulatok kezelésében levő vízfolyások több mint 70 %-a közcélú állami tulajdonú mű. Az elmúlt évben végzett fenntartás (nem felújítás!) 30 %-a volt a szükséges, vízjogi engedély által előírt fenntartásnak. Felvetődik a kérdés: milyen mértékű felelősséggel tartoznak a társulatok a művek állapotáért? A nedvesített szelvény és az egyoldali mederrézsű kaszálása nem egyenlő a természetközeli fenntartással. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a „vízgondozás” költséges és összetett tevékenység. Minden szervezet, amely az országban vízgazdálkodási feladatokat lát el, forráshiánnyal küzd. Senki nem vitatja a kiemelt fejlesztési projektek megvalósításának szükségességét (pl. Vásárhelyi terv), de tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaságban várható elöntések kockázata a vízkárelhárítási művek állapotának romlásával jelentősen megnő. Persze még mindig bizakodhatunk a kedvező időjárásban… de mérlegelhetünk is! Mi az olcsóbb? A rendszeres és kielégítő fenntartás, vagy a kivédhető káreseményeket követő helyreállítás és járulékos költségei? Ezek mellett nem beszéltünk még az egyéb értékekről (bizalom, létbiztonság, kiszámíthatóság a termelésben, a vidék megtartóereje), amelyekhez munkánkkal hozzájárulunk. Dunaújváros, 2005. május 31. 7