A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Nagy Zsuzsa, Corvinus E., Talajtan és Vízgazdálkodás Tsz: Víz Keretirányelv végrehajtása a tipológiája és víztest kijelölés területén– összehasonlító elemzés Csehország és Magyarország példáján felszíni vízfolyások esetében
1 Víz Keretirányelv végrehajtása a tipológiája és víztest kijelölés területén– összehasonlító elemzés Csehország és Magyarország példáján felszíni vízfolyások esetében Nagy Zsuzsanna Budapesti Corvinus Egyetem, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék Kivonat: A Víz Keretirányelv elfogadása óta Európában a közösen elfogadott ütemtervnek megfelelően haladnak Direktíva bevezetésére irányuló munkálatok. 2005 tavaszáig többek között az országra jellemző tipológiarendszert, valamint a víztest-lehatárolást kellett elvégezni. Ennek eredménye a 826 vízteste magába foglaló 25 magyar vízfolyástípus. Kiugróan magas a 4 (Dombvidéki–meszes–durva–kicsi vízgyűjtőjű: 100db), 8 (Dombvidéki–meszes–közepes-finom– kicsi vízgyűjtőjű: 253db), 15 (Síkvidéki–meszes–közepes-finom–kicsi vízgyűjtőjű: 81 db), 16 (Síkvidéki–meszesközepes-finom–kicsi és kis esésű vízgyűjtőjű: 85 db) és a 18-as típusba (Síkvidéki–meszes–közepes-finom–közepes vízgyűjtőjű: 72 db) tartozó víztestek száma. Az útmutatóknak megfelelően a 10 km 2-nél nagyobb vízgyűjtőterületű víztestek kerültek be a típusba. A víztestek kialakításakor a hidrológiai analógia módszerével dolgoztak, vették azt alapul, és ennek megfelelően több kisvízfolyás, –amelyek egyenként is nagyobb, mint 10 km 2 vízgyűjtőterülettel rendelkeznek, – a Csermák-módszer alapján kerületek összevonásra. Így az átlagos vízgyűjtőterület vízfolyás-víztest esetében közel 104 km 2 . Azonban Európában ugyan az alapelvek a Direkítva közös dokumentumaiból adódóan azonosak voltak a víztestek meghatározásakor, de azok kijelölése az országos szintű végrehajtáskor eltérő volt. Jelen dolgozat célja, hogy rövid áttekintést adjon a csehországi tipológia és víztest meghatározásának eredményéről, annak háttérdokumentumairól – kiemelve a 10 km 2 –nél nagyobb vízgyűjtőterülettel rendelkező kisvízfolyások speciális eseteit. Kulcsszavak: Csehország, Magyarország Víz Keretirányelv, vízgyűjtő, víztest, tipológia 1. Bevezetés A Víz Keretirányelv bevezetése Európa országaiban napjainkban is folyik, így e végrehajtási ütemtervnek megfelelően ennek egyes része lezárultak, a jelentéseket elkészültek. A hazai folyamatról egyre-több anyag lelhető fel, de az országhatárunkon túli területekről magyar nyelven, igen kevés információ található. Ebből a tényből kiindulva választottam egy, a Magyar Alföld ökorégiót is érintő példát, Csehországot. A rövid cikk célja, hogy bemutassa, hogy a magyar gyakorlattól eltérően, vagy éppen azzal párhuzamban milyen módszerrel történt a tipológia megalkotása, illetve a víztestek kijelölése. Az írás végén bemutatok néhány, a téma iránt érdeklődő számára hasznos linket, irodalmat, valamint néhány szakértő elérhetőségét. A közölt adatok a magyar (Anonymus 2, 2005) illetve a cseh 1 (Anonymus 2, 2005) ún. 5.cikk jelentésből származnak, valamint mindezt a 2005 májusi, cseh jelentést összeállító, Dr. Josef Fuksa Úrral történt többszöri személyes konzultáció anyaga egészíti ki. A Víz keretirányelv (későbbiekben VKI vagy Direktíva) arra kötelezi a tagállamokat, hogy „a tagállamok meghatározzák a felszíni víztestek elhelyezkedését és határait, és elvégzik minden ilyen víztest első jellemzését… A tagállamok az első jellemzés céljára felszíni víztest csoportokat határozhatnak meg.” „a felszíni vizek kategóriáin belül a vízgyűjtő kerület megfelelő felszíni víztesteit típusuk szerint különböztetik meg. Ezeket a típusokat az 1.2 pontban ismertetett "A" rendszer vagy "B" rendszer alkalmazásával határozzák meg”, „az A-rendszer használatakor a vízgyűjtő kerületen belül a víztesteket először a megfelelő ökorégiók alapján különböztetik meg, az 1.2 pontban ismertetett és a XI. melléklet térképén bemutatott földrajzi területek figyelembe vételével. Ezt követően az egyes ökorégiókon belül a víztesteket az A-rendszerre vonatkozó táblázatokban szereplő jellemzők alapján meghatározott típusok szerint különböztetik meg”, „A B-rendszer használatakor a tagállamoknak el kell érniük a differenciálásnak legalább azt a mértékét, amit az A-rendszer használatával elérnének. Ennek megfelelően a vízgyűjtő kerületen belül a felszíni víztesteket típusokba sorolják a kötelező jellemzők és olyan tetszőleges jellemzők vagy jellemzőkombinációk értékeit használva, amelyek biztosítják azt, hogy a típus-specifikus referenciaviszonyok megbízhatóan levezethetők legyenek”, „a tagállamok a típusok földrajzi elhelyezkedéséről térképet vagy térképeket nyújtanak be a Bizottsághoz (GIS formátumban), olyan mélységű differenciálással, ami összhangban van az Arendszerre vonatkozó előírásokkal” (WFD, 2000). 1 Zpráva České republiky (Zpráva 2005) dle článku 15 Směrnice 2000/60/ES Evropského parlamentu a Rady ustavující rámec pro činnost Společenství v oblasti vodní politiky. (Výzkumný ústav vodohospodářský T. G. Masaryka, 2005. Zpracováno pro Ministerstvo životního prostředí, únor 2005)
