A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Nagy Sándor Alex, Dévai György, Takács Péter, Elek Ágnes, DE Hidrobiológiai Tsz, Vadnay Ákos, Szilágyiné Puskás Gabriella, Vadnayné Bogár Éva, Bárkányi Márta, Balogh Edina, NYÍRSÉGVÍZ Rt., Wittner Ilona, Nyíregyházi Főiskola, Svingor Éva, MTA Atommagkutató Intézet: A Lónyay-főcsatorna és mellékvízfolyásai vízi ökológiai állapotértékelése, különös tekintettel a EU VKI hazai végrehajtására
közigazgatási területén. A mintavételi és mérési helyek fenti rendszerű kijelölésével sikerült lefednünk a Lónyai-Főcsatorna teljes vízgyűjtő területét. A kijelölt harminc mintavételi hely közül hetet kiemeltként kezelünk. Ezek közül három magán a Lónyai-Föcsatornán (Kék, Ibrány, Gávavencsellő) található, annak érdekében, hogy a főcsatorna vizének állapotváltozásait nyomon lehessen követni annak kezdetétől a tiszai beömlésig. Kettő az Érpataki-főfolyáson, a Nyíregyházára érkező (Rozs-rét) és az onnan távozó (Felső-pázsit) víztömegek állapota közötti különbségek pontos meghatározására, kettőt pedig, a Máriapócsi-főfolyáson (Levelek és Székely) jelöltünk ki, a tározók esetleges vízminőség módosító hatásainak minél pontosabb kimutathatósága érdekében. Mintavételi és feldolgozási módszerek A kijelölt mintavételi helyeken a helyszíni méréseket hordozható multiparaméteres vízminőség-monitorozó rendszerrel (Hydrolab Co. gyártmányú DataSonde4a és MiniSonde4a mélységi szondák, Surveyor4a kijelző egységgel) végeztük, ami alkalmas az ökológiai vízminősítési rendszerben (DÉVAI et al. 1992, BÁRDOSI et al. 2000) szereplő néhány alapvető vízminőségi állapotjellemző (vízhőmérséklet, oldott O 2 tartalom, oxigéntelítettség, elektródpotenciál, zavarosság, vezetőképesség, pH) helyszíni mérésére. A laboratóriumi víz- és üledékkémiai, valamint bakteriológiai vizsgálatokhoz vett mintákból a részletes elemzéseket a Nyírségvíz Rt. akkreditált laboratóriuma végezte a Magyarországon érvényben lévő, s a vízvizsgáló laboratóriumokban általánosan alkalmazott módszerek szerint. Ebben a dolgozatban a vízből vett minták alapján a halobitás jellemzésére a pH és a vezetőképesség értékeit, a trofitáséra az ortofoszfát és a szervetlen nitrogénformák (NO 2 +NO 3 +NH 4 ) mennyiségét, a konstruktivitáséra a klorofill-a mennyiségét, a szaprobitáséra a savas kálium-permanganáttal mért oxigénigény értékét, a destruktivitáséra a 22 o C-on tenyésztett szaprofita baktériumok telepszámadatait használtuk fel. Az izotóphidrológiai vizsgálatokat az MTA ATOMKI Környezetanalitikai laboratóriumában végeztük. A stabilizotóp-arányok meghatározása tömegspektrométer segítségével történt. A tömegspektrométer a δD, δ 13 C, δ 18 O, δ 34 S értékeket H 2 , CO 2 , CO 2 , SO 2 formában méri (FUTÓ 2003b, 2003c). Egy-egy elem izotóp-összetételét izotóparány mérő tömegspektrométerrel határoztuk meg. A vízminták trícium tartalmának meghatározását a trícium bomlásából származó hélium tömegspektrométeres mérésére vezetjük vissza. A trícium (T) a hidrogén bétabomló radioaktív izotópja, mely természetes körülmények között a sztratoszférában és a troposzférában a kozmikus sugárzás hatására keletkezik. Gyorsan vízzé oxidálódik, majd bekerül a földi vízkörforgásba. A földfelszínt csapadék (eső, hó, stb.) formában éri el, és beszivárog a felszín alá. A tríciumból bomlása során hélium keletkezik, ezt a hármas tömegszámú héliumizotópot ( 3 He) használható fel a víz trícium koncentrációjának meghatározására. A módszer alkalmazása során a vízmintát ledesztilláljuk, kigázosítjuk, majd néhány hónap elmúltával megmérjük az időközben összegyűlt hélium mennyiségét (CSIGE és SVINGOR 2003, FUTÓ 2003a, SVINGOR és BALOGH 2003). A vízszennyezések következményeinek és élőlényekre gyakorolt hatásainak elemzését a vízrendszeren fogott halfajok egyedeiben található nehézfém-szennyezettség mértékén keresztül közelítettük meg. A halászatokat akkumulátorral működő kis teljesítményű IUP 12 márkájú pulzáló egyenáramú elektromos halászgéppel végeztük. A gyűjtött fajokat meghatároztuk, a nehézfémtartalom mérése céljából szövetmintákat vettünk (máj, kopoltyú, izom), melyeket a feldolgozásig fagyasztva tároltunk. A minták roncsolását és fémanalízisét a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Rt Laboratóriumában végeztük. A mérések során a szövetekben a higany, az ólom, a kadmium, a réz, a cink és a króm meghatározása történt. 5
