A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Nagy Sándor Alex, Dévai György, Takács Péter, Elek Ágnes, DE Hidrobiológiai Tsz, Vadnay Ákos, Szilágyiné Puskás Gabriella, Vadnayné Bogár Éva, Bárkányi Márta, Balogh Edina, NYÍRSÉGVÍZ Rt., Wittner Ilona, Nyíregyházi Főiskola, Svingor Éva, MTA Atommagkutató Intézet: A Lónyay-főcsatorna és mellékvízfolyásai vízi ökológiai állapotértékelése, különös tekintettel a EU VKI hazai végrehajtására

ANYAG ÉS MÓDSZER 2000-ben a Tiszát, Magyarország második legnagyobb folyóját a Románia területéről érkező mellékfolyók közvetítésével Magyarországon még eddig nem tapasztalt, megdöbbentő mértékű és hatású cianid- és nehézfém-szennyezés érte, ami rámutatott víztereink élővilágának sérülékenységére, kiszolgáltatott helyzetére. Tudjuk azonban, hogy természetes vizeink élővilágát nem csupán a külföldről érkező mérgező anyagok fenyegetik, hanem hosszan tartó folyamatos terhelést jelentenek a hazai szennyvíztisztítók tisztított szennyvizei, a települések tisztítatlan szennyvizei, s a vízgyűjtőn elhelyezkedő mezőgazdasági vagy ipari területekről a csapadékvízzel bejutó szennyezések is. Magyarország felszíni vizeinek 96%-a külföldről érkezik, ezért alig találhatók olyan vízgyűjtő területek, amelyek teljes mértékben az országhatáron belül fekszenek. Az egyik ilyen a Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő területe, ami alkalmas arra, hogy a vízszennyezés hatásainak felmérésére mintaterület legyen. A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő területén 42 jelentősebb település található, köztük Nyíregyháza, a térség legnagyobb városa, mintegy 170 000 lakossal. A vízgyűjtő terület vízfolyásaiba 20 település szennyvíztisztítójának tisztított szennyvize jut. A szennyvíztisztító telepek közül jelenleg 11 működése – elsősorban a túlterheltség következtében – nem megfelelő. Mindezeken túlmenően a vízgyűjtő területen még 25 olyan település található, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek csatornahálózattal. A Lónyay-főcsatorna tehát a vízgyűjtő területen a felszín alatti rétegekből felbukkanó vizek mellett az olvadékvizeknek, a belvizeknek, valamint az itteni települések különböző mértékben tisztított szennyvizeinek a fő elvezetője, ezért a Tisza szempontjából egy olyan szennyező forrás, ami a kizárólag magyarországi területről származó terhelést jelent a folyó számára. A vizsgálati terület jellemzése A lecsapolások előtt, a múlt század közepéig a Nyírség nagyobb része lefolyástalan volt. A lefolyástalanságot a sajátos geológiai felépítés, a domborzati viszonyok és a viszonylag kevés csapadék együttesen idézték elő. Természetesen csak felszíni lefolyástalanságról volt szó. A felszínre hulló csapadék egy része ugyanis leszivárogva, mint áramló talajvíz elhagyta a Nyírséget

. Csapadékosabb időben, a homokdombok közti mélyedésekben összegyűlt víz hasznavehetetlenné tette a művelt területek nagy részét. Azokat a területeket, melyeket a szabályozás előtt ártereknek hívtak, s amelyeket e szempontból a legveszélyesebbeknek tartottak, tartós szárazság esetén sem lehetett teljes mértékben használni, csapadékosabb időben pedig különösen nem. Ez a cseppet sem elhanyagolható tény vetette fel a gondolatot a terület birtokosainak körében, hogy a hasznavehetetlen területek víztől való mentesítése, nagymértékben fellendítené a mezőgazdaságot. Az első lépéseket Kállay Miklós, Szabolcs vármegye alispánja tette meg azzal, hogy 1806-ban és az azt követő években közerővel "vármegyei árkokat" készíttetett. A vármegyei árkok kis mélységűek voltak. Szerepük annyi volt, hogy a homokdombok közti különálló mélyedéseket összekötötte, s lehetővé tette, hogy azok vizei természetes esés folytán észak felé, (egy-egy nagyobb medencéig) folyjanak. Ennek, az lett a következménye, hogy a nagyobb medencék vízszintje magasabb lett, a környező talajvíz megemelkedett és sokkal nagyobb kiterjedésű terület vált vizenyőssé. A Nyírvíz Szabályozó Társulat megalakulása előtti összeíráson az ártérnek minősített terület 85.093 hold volt (1 holdat 1200 négyszögöllel számoltak). Természetesen minden birtokos féltette saját birtokát, így önerőből utat nyitottak a víznek alsóbb medencék felé. Ezáltal a nyíri vizek egyik medencéből a másikba folytak, majd rázúdultak a Rétközre. Az immár mesterséges beavatkozással lezúduló nyírvizek nagyon megkeserítették a rétközi 2