A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Tóth Mária - Kiss József, ÉDV Rt.: A vízbázisvédelem helyzete az Északdunántúli Vízmű Részvénytársaságnál, a Tatabánya XIV/A vízbázis vízminőség biztosítása
betonkeverő és kavicsosztályozó üzem (lila ellipszis a fenti térképvázlaton) is, ami folyamatosan üzemel. Ezek a tevékenységek engedélyek nélkül történtek, minden érintett hatóságnak írásban, többször is jelentettük. Természetesen jogerős, védőidomot kijelölő határozatot 2004. közepéig nem tudtunk felmutatni. Az üzem pár napja megkapta a fennmaradási engedélyt, sok szakhatósági előírással, amelyeknek a betartását várhatóan már egyik szakhatóság sem tudja ellenőrizni. M indezek mellett bíztató, hogy a Prímás-szigeti partiszűrésű vízbázis vízminősége jó, az összes előírt és a város lakossága, vezetése a vízbázis sérülékenységére való hivatkozással sszefoglalásként vizsgált paramétere tekintetében megfelel a vonatkozó előírásoknak. Az évtizedek óta tartó, gyakorlatilag rendszeres vizsgálatok nem támasztják alá a diagnosztikai vizsgálat B védőterület szennyezettségére vonatkozó megállapítását. Elszomorító viszont, hogy karsztvízbázis feltárását és az ivóvízhálózatba történő táplálását tervezi az 1950-es évektől üzemelő, bizonyítottan jó minőségű ivóvizet szolgáltató, csáposkutak, mint vízbázis felhagyásával. Ö meg kell állapítani: rögzített feladatok gyakorlati végrehajtása csak akkor lehetséges, ha észséges kompromisszum, illetve a vízbázisok védelme kell, ét esethez hasonló probléma elkerülése érdekében fontos lenne, hogy a ekre vonatkozó megállapításai az esetleges . A megkezdett vízbázisvédelmi program folytatása ása jtása. Nagyon jó lenne legalább a megkezdett kapcsolódunk a Tatabányai és Bicskei Regionális Az ÉDV Rt. egyik mehatározó vízbázisa, a XIV/A vízakna történeti áttekintése • A biztonságba-helyezési tervekben a z érintett szakhatóságok, önkormányzatok és a vízbázisok üzemeltetői együttműködnek, egyeztetnek, és támogatják egymás erőfeszítéseit. • Az egyes érdekek érvényesítésében eg h ogy meghatározó legyen. • A fentiekben részletezett k v édőidomok hatósági kijelölése ne éveket vegyen igénybe. • Nagyon fontos, hogy a diagnosztikai vizsgálat védőterület s zennyezettség megállapítására vonatkozóan megalapozottak legyenek, ugyanis komoly problémákat okozhatnak, rossz, akár a vízbázis későbbi felhagyásához vezető döntések ürügye lehet, holott a vízbázis jó minőségű ivóvizet biztosít. Nagyon nehéz az ilyen jellegű tévedést a szakmában laikus fogyasztóknak bizonyítani, megmagyarázni. 3 A XIV/A vízakna üzemvitele, vízminőségének alakul Az utóbbi évtől megtorpant a diagnosztikai fázis végreha munkák befejezéséhez biztosítani a pénzügyi hátteret. Üzemeltetői szempontból is igazolva ezt az igényt, ehhez Vízellátó Rendszerek vízbázisát jelentő tatabányai XIV/A vízakna vízminőségének megóvásához kapcsolódó sajátos helyi beavatkozások, eredmények bemutatásával. pcsolódik, amellyel az tatabányai alsó-eocén szénelőfordulás triász mészkő és dolomit alaphegységre települt, több-kevesebb tatabányai medencében a bányászkodás során a karsztvízveszély az 1960-as évek elején egyre erősebb z aktív vízvédelem megvalósításaként telepítették a vízlecsapolásra szolgáló XIV/A vízaknát a XIV-es A vízaknák létesítése a több, mint száz éves tatabányai szénbányászathoz ka ivóvízellátás kezdettől fogva összekapcsolódott. A nagyobb közintézményeket, a munkáslakótelepeket, a bányakórházat vízvezetékbe kötött nyilvános közkifolyók látták el ivóvízzel szinte a kezdetektől. E célra az aknákból fakadó vizet használták fel. A agyagos mészkő betelepüléssel. A védőréteg vastagságától, a +130 m (A. f.) magasságban elhelyezkedő triász-vízszint okozta hidrosztatikai víznyomástól függően kisebb-nagyobb vízbetörések fordultak elő a bányászat során. A szénmedence vízveszélyes bányaüzemeiben korábban a passzív védekezési módokat (a fakadó vizek lekezelése, elvezetése) alkalmazták. Ennek okán létesült például 1940-ben a VI-os iparivízakna, amelyhez klórozó telep is épült az ivóvízellátás minőségének biztosítására. A mértékben jelentkezett. A kiemelt vízmennyiség 130 m 3 /min körüli értéket ért el. Ennek oka a fejtések kedvezőtlenebb peremi területek felé történő eltolódása volt. Beigazolódott, hogy a passzív védekezés már nem biztosította egyes területek gazdaságos leművelését, ezért ott az aktív vízvédelmet kellett választani. Ennek a lényege az volt, hogy a karsztvíz tervszerű megcsapolásával és kiemelésével a karsztvízszintet a széntelep alá kellett süllyeszteni, vagy olyan mértékű karsztvízszint süllyesztést kellett elérni, amely mellett lényegében a „száraz bányaművelés” feltételei valósultak meg. A függőaknától észak-keletre, valamint a XV/C vízaknát a tatabányai szénmedence nyugati sasbércén található triász mészkőre. A XIV/A vízakna mélyítése 1960-ban kezdődött 4,1 m-es átmérővel, 250 m tervezett talpmélységgel. Az akna mélyítése közben több alkalommal történt kisebb-nagyobb vízbetörés. Az egyik ilyen vízbetörés (1964. december) a vízakna építését majdnem ellehetetlenítette. 1969-ben indult meg az 5
