A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Mrekva László, ADUKÖVIZIG: A vízgyűjtő-gazdálkodás nemzetközi tapasztalatai - szemelvények a Szt. John folyó vízgyűjtő-gazdálkodási tervéből

olyan közös földrajzi egység, a vízgyűjtőterület részei, amely nem veszi figyelembe sem a politika, sem a társadalom által meghúzott határokat. Ugyanez a probléma a nemzetállamok szintjén is fennáll, hiszen hiába rendelkezik egy adott ország a szükséges megfigyelő és kutatási rendszerekkel, ha a sokrétűen összetett politikai és tudományszervezési korlátozások lehetetlenné teszik a több országra kiterjedő, vízgyűjtő szintű regionális vizsgálatokat. A fentiekből is látható, hogy a vízgyűjtőterület egy olyan rendszerként kell, hogy vizsgálataink célpontja legyen, amely magában foglalja a tőle sohasem független természetes erőforrásokat és emberi közösségeket. Sokáig az ember egy kimeríthetetlen erőforrásként látta a világot, amelyet a saját boldogulására szinte korlátozások nélkül kiaknázhat. Már az ókori időktől kezdve használjuk a víz-irányítású technológiákat, az ember képes lett a vizet szinte bárhova eljuttatni, ahol, és amikor szüksége van rá. De a növekvő igényekből és a vízminőség folyamatos romlásából keletkező hatalmas terhelés alatt a hagyományos gazdálkodási modellek felborultak, egyre használhatatlanabbá váltak. A jövő útja az, hogy egyre inkább el kell hagynunk ezeket a korábbi technológiákat, és új szemszögből vizsgálva a helyzetet, olyan rendszereket kell kifejleszteni, amelyek a természeti erőforrások és folyamatok minőségének fenntartása mellett képes az emberi szükségletek kielégítésére, és nem utolsó sorban lehetővé teszi az emberi közösségek hosszú távú fennmaradását. Új módszerek, és minták alapján kell meg tanulni jobban gazdálkodni a vizeinkkel: • integráltabb, egységesebb módon kell foglalkozni a vízgazdálkodás kérdésivel, • fontos cél a fenntartható vízhasznosítás elérése úgy, hogy közben mind a természet, mind a társadalom szükségletei biztosítva legyenek, • fokozatosan el kell mozdulni a központosított gazdálkodási modellektől az egyre erőteljesebben növekvő közösségi részvétel elősegítésére. Figyelembe kell venni, hogy nincsen olyan recept, amely az összes létező esetben alkalmazható: • tehát az új megoldások ismertetése a rendelkezésre álló széleskörű tapasztalatok bemutatásán keresztül kell, hogy történjen, • a kidolgozott módszerek felhasználhatósága nem korlátozódik csak a vízgyűjtő szintjére, hanem kiterjeszthető más természeti erőforrások széles körű gazdálkodási feladataira is, • a szükséges módosítások végrehajtása után a módszer széles körben alkalmas egyéb, az emberi társadalom szükségleteinek és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának összeegyeztetésével foglalkozó tervezési feladatok ellátására is. 13