A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Kolossváry Gábor - Udvari Zsolt, FVM: A vízgazdálkodási társulati belvízvédekezés földművelésügyi szakigazgatási irányításának tapasztalatai az 1998-2005. években

• a védekezéshez, a fenntartáshoz felhasználható géppark rekonstrukciója, • az átemelő szivattyú kapacitás (stabil, mobil) növelése, • a gravitációs bevezetés lehetőségének biztosítása. Társulaton kívüli feladatok, amelyekre egy-egy vízitársulatnak nincs befolyása: • területhasznosítás változtatások, • a védekezésben való állami részvétel, az állami támogatás biztosítása, • a gazdátlan meliorációs létesítmények sorsának rendezése, rekonstrukciója, • a volt üzemi csatornák sorsának rendezése. (FEHÉR, 2001 nyomán) A mezőgazdasági belvízproblémák, a táblaszintű vízrendezés feladatai és tapasztalatok Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája, a piacok liberalizálása, a mezőgazdaság jövedelmezőségének csökkenése és a kedvezőtlen adottságú termőterületek termelésbe vonása mára egyértelművé tette, hogy az ár- és belvízkárral érintett 400-600 ezer ha terület hasznosításában új szemlélet kialakítására van szükség. Ilyen területek: hullámterek (170-180 ezer ha), nyári gátak által védett területek, mentett oldali, fakadó vizes területek (230-250 ezer ha), mentett oldali egyéb belvizes területek, az 5 évnél gyakrabban elöntés alá kerülő területek (300-400 ezer ha), az 5 évnél ritkábban elöntés alá kerülő belvizes területek (700-800 ezer ha), belterületek. Az 1998. évi belvíz óta már többször kiderült, hogy hatékony mezőgazdasági kárelhárító rendszerek nélkül nincs hatékony belvízvédekezés. A belvízmentesítésnek feltétele mind a jó főművi működés, mind a társulati művek üzemkész állapota, de ha ezekhez a művekhez nem jut el a belvíz, akkor a károkat nem lehet mérsékelni, megelőzni. A felkészülést abban a tudatban végeztük, hogy az eddigi belvizek idejében probléma volt, hogy (bár jog szerint nem, de valójában) gazdátlanok a volt üzemi csatornák. Az ún. táblacsatornák még mindig nem ismertek kellően széles körben. Nem kielégítő a földtulajdonosok, a gazdálkodók aktív védekező tevékenysége sem. A belvízvédekezés hatékonysága csak akkor eredményes, ha a mezőgazdasági területek víztelenítése, a táblaszintű vízrendezés ismét teret nyer. A falugazdász-hálózatot felkészítettük a megfelelő tájékoztató tevékenység ellátására. A belvíz elleni védekezés egyetlen helyes megközelítési módja, ha a mezőgazdasági termelés igényeiből indulunk ki. Ezért ismételten meg kell vizsgálni a termőhelyi adottságokat és a termelési feltételeket. Adott növénykultúra termeléséhez általában hozzá lehet igazítani a termőhelyi adottságokat, kérdés azonban, hogy a befektetett költségek megtérülnek-e. Célszerű inkább megvizsgálni a lehetőségét a rossz termőhelyi adottságú, mélyfekvésű, a termelésből rendszeresen kieső területeken más területhasználat, talajhasználat bevezetését. Ugyancsak célszerű lenne kivonni a mezőgazdasági művelésből azokat a melioráció során „erőltetetten” nyert szántókat, amelyek fekvése, talajadottsága, jellege a rét/legelő művelési ágnak jobban megfelel. A termőhelyi adottságok javításánál (ahol a talajérték és az egyéb termelési feltételek ezt lehetővé teszik), nincs alternatívája a meliorációnak. Természetesen a 2000-es évek meliorációjának különböznie kell az 1970-es, 1980as évek meliorációs módszereitől. Néhány alapkérdés azonban megkerülhetetlen: hatékony táblaszintű vízrendezésre van szükség, ahol a felszín alatti vízrendezésnek kell dominálnia. Ezt célszerűen talajcsövezéssel lehet megoldani. Alapvető a talajszelvény megfelelő lazultsági állapotának elérése és fenntartása, azaz rendszeresen szükség van mélylazításra, mélyművelésre és forgatásos művelésre. A mezőgazdasági területen létre kell hozni a műveléshez igazodó, azt nem akadályozó, jelentős területkiesést nem jelentő felszíni vízelvezető elemeket. Ezek mérete kicsi, a gazdálkodó saját erőgépével és célszerű adapterekkel létre tudja őket hozni, fenn tudja tartani (vagy ha szükséges, be tudja takarni). Ezeknek a műveknek a széles körét alkalmazzák világszerte, az „elfelejtett” hazai szakirodalom foglalkozott velük. A meliorációs módszerek alkalmazásával részben az elvezetendő vízmennyiséget lényegesen csökkenteni lehet vagy az elvezetés idejét különösebb mezőgazdasági károkozás nélkül meg lehet nyújtani. Ez tehát csökkenti az elvezető művekre jutó terhelést. A területhasználatok korszerűsítésével csökkenteni lehetne a mentesítendő területek nagyságát, hatékony vízvisszatartást lehetne megvalósítani, a régión, a kistérségen belüli tározást lehetne megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy nem kell kivezetni a belvízöblözetből, a belvízrendszerből a vizet, így csökken az elvezetés költsége, csökken a művekre nehezedő terhelés. Ugyanakkor a területen maradó vízkészletet újra fel lehet használni, nem kell a vizet távoli vízbázisokból, nagy költséggel odavezetni. 8