A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Kolossváry Gábor - Udvari Zsolt, FVM: A vízgazdálkodási társulati belvízvédekezés földművelésügyi szakigazgatási irányításának tapasztalatai az 1998-2005. években

I. ábra: a belvízelöntések alakulása 1940-től 2000-ig Belvízelöntések alakulása 1940-től

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1000

1940194519501955196019651970197519801985199019952000

évi maximumok

ezer ha A belvízvédekezést három jól elhatárolható tulajdonosi és szervezeti kör végzi: az állami főműveken a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, a közcélú műveken a vízitársulatok, a mezőgazdasági területeken a tulajdonosok, az önkormányzatok művein az önkormányzatok. Utóbbi kettő egy kategóriába tartozik, hiszen saját tulajdonukban lévő műveken történő védekezésről illetve terület mentesítésről van szó. Ilyen értelemben tehát a mai napig megvan a „klasszikus” hármas tagozódás. Nyilvánvaló, hogy hatékony védekezés csak akkor képzelhető el, ha valamennyi művön összehangol védekezés folyik és a védekezésben résztvevők, egymást segítő viszonyban vannak. A védekezés jogszabályi háttere alapvetően és szinte teljes körűen rendezett, elveiben, részleteiben és harmonizáltságában megfelelő körülményeket biztosítanak a feladatok végrehajtásában. Előzmények 1998. évben a kormányzati feladatok újragondolása, megosztása után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alá került a mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos, forgalomképes állami tulajdonú vizek és vízilétesítmények üzemeltetése, és ezzel összefüggésben a belvízkár-elhárítás. Az FVM-nél az új feladatok ellátásához szükséges területi és központi egységek kialakítása még folyamatban volt, amikor az 1999-es rendkívüli belvízhelyzet kialakult. A feladatok gyors, hatékony és zökkenőmentes ellátása érdekében létrehoztuk az FVM, a megyei földművelésügyi hivatalok és a vízitársulatok közötti információs és irányítási, valamint a területi koordinátori rendszert. Jogszabályi háttér A védekezés jogszabályi háttere alapvetően és szinte teljes körűen rendezett, elveiben, részleteiben és harmonizáltságában megfelelő körülményeket biztosít a feladatok végrehajtásában. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vgt.) 16. § (2) bekezdése szerint a vízügyi igazgatási szervezet feladata – a mezőgazdasági vízgazdálkodási célokat szolgáló vízilétesítmények kivételével – a folyók vízkárelhárítási célú szabályozása, a kettőnél több települést szolgáló vízkárelhárítási létesítmények, az árvízvédelmi fővédvonalak, vízkárelhárítási célú tározók, a belvízvédelmi főművek (a továbbiakban: védművek) építése, ezek, valamint az állam kizárólagos tulajdonában lévő védművek fenntartása és fejlesztése, továbbá azokon a védekezés ellátása. A mezőgazdasági vízgazdálkodási célokat szolgáló vízilétesítmények esetében a feladat ellátásáról a mezőgazdasági vízszolgáltatás és vízkárelhárítás feladatait ellátó miniszter gondoskodik. A vízgazdálkodás szakfeladatai közül a mezőgazdasági (területi) vízgazdálkodás, belvízvédelem és vízkárelhárítás tartozik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) feladatkörébe. A feladatok törvényszintű ellátását a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. §-ának (3) bekezdése írja elő, amely szerint a mezőgazdasági vízgazdálkodási célokat szolgáló vizek és vízilétesítmények tekintetében a kezelésről a mezőgazdasági vízszolgáltatás és vízkárelhárítás feladatait ellátó miniszter gondoskodik. 3