A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Horváth Vilmos: Kisvízfolyások műszaki és ökológiai szemléletű rendezése, hasznosítása

Jelentős emberi hatás a hulladékhő bejuttatása a patakba. Folyásirányban a hőmérsékleti amplitúdó és a hőösszeg növekszik. A vastag mederalzatban a hőingadozás kicsiny, így ez a réteg sok állatfaj számára fontos „hőmérsékleti menedékbiotóp”. A vízben oldott oxigén forrása szerint lehet a levegőből fizikai oldódással bejutó, vagy a vízinövények fotoszintézise során keletkező oxigén. Az oxigénfelhasználás útjai a következők: • a vízinövények és az állatok légzése, • a szerves anyagok bomlása, • a víz kiszellőződése, • veszteség az elfolyó vízzel. A hőmérséklet növekedése csökkenti a vizek oxigéntartalmát és növeli az élőlények oxigénigényét. A nagy szervesanyagterhelés (pl.kommunális szennyvizek) szintén megnövekedett oxigénfogyasztáshoz vezet. A kisvízfolyásokra jellemző turbulens áramlás, a zúgók, a vízesések oxigénben gazdag vizet eredményeznek. Az életközösségek fajösszetétele és produkciós szintje nagyban függ a víz kémhatásától is. A kémhatás hosszanti zonalitást mutat, amely attól függően alakul ki, hogy a patak milyen kőzetekből felépülő területeken folyik keresztül. A szennyvízbevezetések és a mezőgazdasági tevékenységek hatására a természetes szakaszolódás erősen megváltozik. A felszíni lefolyással, a drénvizek bevezetésével, a talajvízzel nagy mennyiségű nitrogén- és foszforvegyület jut a patakokba tápanyag feldúsulást, s ezen keresztül eutrofizációt okozva. A mesterséges visszaduzzasztások a vízfolyások legjellemzőbb tulajdonságának, a turbulens áramlásnak megszűnését jelentik. A szerves és szervetlen anyagok kiülepedése megnövekszik, a lebontási folyamatok a vízből az alzatra, a szedimentális rétegekbe helyeződnek át. A duzzasztott térben nagytömegű oxigénfogyasztó anyag halmozódik fel. A nagyvizek, árvizek hordaléka szintén jelentős mennyiségben rakódik le feliszapolódást okozva. A kisvízfolyásokat jellemző fajok eltűnnek és a lassan áramló vizek, illetve az állóvizek fajai települnek be. A tározók a főmeder részeit képezik, így megszakítják az eredeti biotópmozaik folytonosságát, jelentős akadályt jelentenek a fajok cserélődésének, vándorlásának útjában. Élöhelyek a kisvízfolyás mentén A természetes állapotú patakok és hatássávjuk morfológiai változatossága meghatározza élőviláguk elhelyezkedésének sokszínűségét is. A patakban és hatássávjában lehatárolható élőhelyek és társulások jellegzetes mozaikot alkotnak. Más és más társulásoknak adnak életteret a patakok gyorsfolyású, zuhatagos szakaszai, a kiszélesedő öblök, az anyamederhez még kapcsolódó, vagy az attól már elszakadt holtágak, a parti sáv kis tavai, mocsarai. Fontos megállapítani, mely kis biotópok rehabilitálhatók könnyen és melyek azok, amelyek megóvása elengedhetetlen, mivel kialakulásuk hosszú időszakaszt vesz igénybe. A kisvízfolyás és a vízgyűjtő kapcsolata A kisvízfolyásnak és vízgyűjtőjének három fő összefüggési területe van: • a felszíni lefolyási viszonyok, • az eróziós körülményekből következő hordalékszállítási és szedimentációs viszonyok, • a vízszennyezettségi viszonyok. A kisvízfolyások esetében mindig is törekvés volt, hogy az árvízcsúcsokat mérsékeljék, a kis- és középvizeket tartósabbá tegyék, időben elhúzzák. E célokat talajvédő gazdálkodással, erdősítéssel, talajvédő műszaki beavatkozásokkal, tározással lehet elérni. Ezek a tevékenységek egyben jelentős szerepet játszanak az erózió – és ezáltal a hordalék lerakódás és szállítás – mérséklésében is. 4