A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - CSATLÓS PÉTER–FEHÉR FERENC: Vízitársulatok a vízi környezet védelméért

VIZITÁRSULATOK A VÍZI KÖRNYEZET VÉDELEMÉÉRT CSATLÓS PÉTER - FEHÉR FERENC Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége 1. Bevezetés A vízgazdálkodási társulatok alaptevékenysége a közcélú, helyi vízgazdálkodási létesítmények segítségével a területi vízgazdálkodás feladatainak megoldása. A vizitársulatok tevékenységéről elsősorban a mentesítés jut a szélesebb közvélemény eszébe: a belvízcsatornákon le kell vezetni az elöntést okozó nagy belvíz tömegeket, a kisvízfolyásokon utat kell biztosítani a helyi vízkárokat okozó lefolyásnak. Az tehát a társulatok dolga gondolhatják sokan - hogy a víztől való minél gyorsabb megszabadulást megoldják. Bár nyilvánvaló, hogy a vizitársulatok védelmi, mentesítési tevékenysége elsődleges, és így a belvíz elvezetés, a kisvízfolyások árhullámainak levezetése tényleg meghatározó feladat, azonban nem csak ezzel foglalkoznak a társulatok. A vízvisszatartás és a vízkormányzás olyan funkciók, amelyek ellene hatnak a mindenáron történő elvezetésnek. A tározók építése és üzemeltetése vagy éppen a holtágak kezelése aktív vízkészlet gazdálkodási feladat, és akkor még nem beszéltünk a mezőgazdasági vízszolgáltatásról, a társulati vízgazdálkodásnak a termelést leginkább segítő ágazatáról. Láthatjuk, hogy a vizitársulatok tevékenysége szerteágazó, és egyre inkább arra törekszenek, hogy területükön a vízzel ténylegesen gazdálkodni tudjanak, a területi vízgazdálkodási követelményeknek (amelyen belül a mezőgazdasági vízgazdálkodás egy speciális csoport) meg tudjanak felelni. Az általuk létrehozott vagy éppen felújított létesítmény része a környezetnek, a tájnak, így egyre fontosabb lett annak tájba illesztése, tájba illő kialakítása. Ezzel a vízgazdálkodási társulatok is részesévé váltak a környezetvédelmi feladatok megoldásának, aktív kapcsolat alakult ki a környezetvédelmi szervezetekkel. Dolgozatunkban a vizitársulatok környezetért végezett tevékenységéből azokat emeljük ki, amelyek a víz és a táj kapcsolatában a társulati (közcélú) müvekhez vagy feladatokhoz kapcsolódóan a leginkább meghatározóak. 2. Vizes élőhelyek A vizitársulatok üzemeltetik az állami, önkormányzati és egyéb tulajdonban lévő vízi létesítményeket (patakokat, csatornákat stb.), amelyek összekötő kapcsokat létesítenek a kizárólagos állami tulajdonban lévő főművek és a földhasználók által létesített művek között. Ezek az összekötő kapcsok a közcélú vizilétesítmények, amelyeknek összes hossza jelenleg országosan mintegy 38.000 km. Az intenzív mezőgazdálkodás, az egyenetlen csapadékeloszlás, a vízzel való gazdálkodás igényének előtérbe kerülésének hatására a felértékelődtek a kisebb patakok, csatornák, erek, és a környezetükben lévő természeti értékek, vizes élőhelyek. A vizitársulatoknak tehát - az általuk üzemeltetett közcélú művek szabályozása, karbantartása kapcsán - jelentős szerepük van a vizes élőhelyeink megőrzésében és kialakításában. A társulatoknak alapfeladatuknál fogva gondoskodni kell a vizek kártételeinek elhárításáról, a medrek szabályozásáról és karbantartásáról. A területi vízgazdálkodásban vízkárról akkor beszélhetünk, ha egy területen túl sok víz, vízfelesleg alakul ki. Ekkor a megoldás a felesleges, 453