A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
7. SZEKCIÓ: KOMMUNIKÁCIÓS ÉS PR FELADATOK A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - KÁROLYI JUDIT: A vízügyi szakma és a tömegkommunikáció
sugárzását jelenti. Egy átlagos személy a becslések szerint ebből 55 reklámot lát naponta. A fenti évben a reklámozók Magyarországon 127 milliárd forintot költöttek reklámra, ennek felét televíziós reklámokra, míg közérdekű reklámokra a teljes reklámköltségvetés mindössze 0,3 százalékát. Ebbe a részesedésbe beleértendő minden, nem üzleti jellegű, tájékoztató célú hirdetés is. Dr. Mérő Éva, a Magyar Újságíró Szövetség non-profit szekciójának elnöke szerint hazánkban létre kellene hozni amerikai mintára egy társadalmi célú hirdetésekre szakosodott reklámtanácsot, mely a társadalmi problémák megoldására irányuló kampányok megalkotását irányítaná. Egy ilyen kezdeményezés azonban a szakemberek szerint nem működhet költségvetési támogatás nélkül. A társadalmi célú hirdetések területét Magyarországon most kezdik felfedezni mind a szervezetek, nagyvállalatok, mind a reklámszakma. Való igaz. hogy a társadalmi célú hirdetés a reklámpiac új. még szinte érintetlen és ígéretes területe. Hatalmas lehetőség mindazoknak, akik megfelelő kreativitással és alázattal hajlandóak bejárni azt. Azonban a reklám törvényi szabályozása nem rendelkezik megfelelően a társadalmi célú hirdetésekről. így ez egy szürke zóna lehet egyes cégek részére, ahol megszeghetik a reklámtörvény megszorításait, úgy, hogy reklámjaikat közcélú ruhába öltöztetik. Sokáig úgy tünt, hogy az üzenetek célcsopoitokhoz való eljuttatásának kulcsa a tömegtájékoztatás. Ez a nézet ma már meghaladottnak tűnik: a tömegtájékoztatás nem jelent tömeges cselekvést, a két dolog nem ugyanaz! A televízió ma ismert formájában el fog tűnni, aminek egyik oka a csatornák óriási választéka: a tévé az integráló média szerepéből a szegmentáló média szerepébe megy át. Belátható, hogy jobb elérni egy szűkebb közönséget, amely hajlandó tenni valamit, mint elérni széles tömegeket, amelyeket nem lehet cselekvésre bírni. Tehát a tömegtájékoztatás helyett hatásosabb a szelektív kommunikáció. Média szakemberek szerint a vízügyhöz hasonló szervezetek (pl. környezetvédők) nem ismerik és nem is kutatják célcsoportjaik beállítottságát és érdeklődését, noha az ilyen kutatásokban óriási lehetőségek rejlenek, ezek eredményeként a kommunikáció hatékonysága nagymértékben növekedhet. Az egyes napilapok olvasottsági mutatóit szemlélve kiderül, hogy Magyarországon egyedül a Népszabadság mondhat magáénak 10 százalék körüli olvasottságot, míg a többi nem bulvár napilapnak kisebb az olvasótábora, mint sok megyei lapnak. A megyei napilapok igen nagy hatékonysággal érik el a helyi lakosság 40 százalékát, hiszen ezekben a lapokban lehetőség nyílik az embereket közvetlenül is foglalkoztató társadalmi problémákat tárgyalni. Ami a helyi lapok ellen felhozható, az a gyakran tapasztalható lojalitásuk a helyi hatalmi elit irányában, ami nehézzé teheti a kritikus problémafelvetést. Azonban egyszerű elérhetőségük, közvetlen kapcsolattartásuk mindenképpen mellettük szól. A társadalmon belül nagy különbség van a szakmák között aszerint, hogy milyen gyakran és milyen kommunikációs felkészültséggel lépnek kapcsolatba a médiával. A szakmai újságírók szívesen látnák a gyakoribb megkereséseket a különböző szervezetek, cégek részről, míg ezek a cégek a gazdasági vagy a humán erőforrás hiányában látják az intenzívebb médiakapcsolatok korlátját. A hatékony szakmai kommunikáció hátráltatója az, hogy a szervezetekből hiányoznak a médiaszakértők. A médiakapcsolatoknak csak a nagyobb szervezeteknél van intézményesült formája, bár ezen szervezetek vezetői rendkívüli figyelmet szentelnek a médiakommunikációnak, és ritkán engedik azt ki az ellenőrzésük alól. Más esetben azonban kevés értelme van létrehozni egy közönségkapcsolatért felelős csapatot, annál is inkább, mivel mindkét tábor egyetért abban, hogy a médiakapcsolatok nagyon erősen a személyes kapcsolatokra épülnek. A vízügyi szervezetek kommunikációjának célja általában az egyes ügyek képviselete és a tudatformálás, míg az arculatépítés és a szervezetek jó értelemben vett 600
