A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁS – VÍZKEZELÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - GAJÁRI J.–LUGOSI R.–TÖRÖK A.–LAKOSNÉ RÉPÁSI ZS.–SZÖVÉNY B.–LENTHÁR J.–VARGA GY. I.: A koaguláció és flokkuláció optimalizálása a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. felszíni vízműtelepein
Volk és mtsainak Jar tesztes kísérleteiben az optimális pH a koagulálószer típusától függően változott. A különböző nyersvizek esetén az optimális pH Fe-kloriddal pH=4,4-6,7, Alszulfáttal pH=5.6-7,1, PAC-kal (A1 3(0H) 2(S0 4)2C1,5) pH=6,0-6.8 között változott. A vízminták pH-jának csökkentése (az üzemi gyakorlatban alkalmazott viszonyokhoz képest) 6-17% többlet BDOC eltávolítást eredményezett [7], Chowdhurry és mtsi azt tapasztalták, hogy míg az üzemi körülmények között a TOC (TOC=2,4mg/l) eltávolítása 9%-os volt, addig a pH 8,0-ról 7,0-ra és 7,3-ra történő csökkentésével (C0 2 bevezetésével) a TOC eltávolítás 25%-ra emelkedett [32]. 2. Kísérleti rész A Balaton vize a mészkő alapkőzet miatt közepesen kemény (16-18nk°), HC0 3'-ban kifejezett lúgossága 240-270mg/l. A fajlagos vezetőképesség a Keleti-medencétől a Keszthelyi-medence felé csökken. Kivétel a kalcium ion-koncentráció, amely a Keszthelyi-medencében a legnagyobb, és a tó hossztengelye mentén csökken: északkeleti irányba haladva a víz kalciummagnézium-hidrokarbonátos típusúból magnézium-kalcium-hidrokarbonátos típusúba vált. A víz pH-ja 8,5 körüli. Lebegő és oldott anyag tartalma egyaránt nagy. A víz zavarosság általában 5,0-15,0 NTU között változik. A szerves anyag tartalmat jellemző DOC-érték 7,5-9,5 mgC/1 közötti, nyáron ill. a Balaton nyugati medencéjében jellemzőek az intervallumon belüli nagyobb értékek, a KOI 4,5 és 7,5 mg 0 2/l közötti. Munkánk során JAR teszt kísérleteket végeztünk a DRV Rt. több felszíni vízmüvében, összehasonlítottuk a különböző koagulálószerek szerves anyag és zavarosság-eltávolító hatékonyságát. Megvizsgáltuk továbbá a pH-csökkentés, valamint a vegyszerbekeverés intenzifikálásának hatását a TOC-eltávolítás mértékére. A JAR teszt kísérletek révén megfigyelhettük a nyersvíz minőségével összefüggő koagulálhatóság évszakoktól függő változásait. A laboratóriumi kísérletek eredményeit az üzemi adatokkal hasonlítottuk össze. 2.1. Üzemi adatok összevetése a JAR teszt eredményeivel A Magyarországon jelenleg forgalmazott koagulálószerek közül a vas-szulfátot, vas-kloridot, alumínium-szulfátot és BOPAC-ot (polialumínium-kloridot) használtunk. Mivel korábban végzett kísérleteink során a flokkulálószerek közül a Magnafloc LT 27 bizonyult a leghatékonyabbnak, ezért kísérleteink során ezt alkalmaztuk. Az 1. táblázatban a Balatonfüredi Felszíni Vízmű egy kiválasztott adatsora látható. Az adatok a többi Észak-üzemigazgatósági Felszíni Vízmű működésére is igazak. A táblázat adatait megfigyelve megállapíthatjuk, hogy a zavarosság eltávolítása jó hatásfokú (78% a derítés során és 96% a teljes technológiában). Ezzel szemben a szerves anyagok eltávolítása a koaguláció flokkuláció során mindössze 12,5%, a technológiai sor végén is csak 26%. 2.2. TOC és zavarossság-eltávolítási hatásfok növelése különböző koagulálószerek és koagulálószer-koncentrációk alkalmazása esetén Az 1. ábrán balatonfüredi, a 2. ábrán fonyódi, a 3. ábrán pedig Balatonalmádiból származó nyersvízzel végzett kísérletek eredményei láthatóak. Minden esetben vas-sókkal (vas-szulfáttal ill. vas-kloriddal) sikerült a legjobb szerves anyag eltávolítási hatásfokot -70% körüli értéketelérni. Az alumínium-bázisú koagulálószerek jóval kevésbé bizonyultak hatékonynak. A Balatonfüredről és Balatonalmádiból származó minták estében a két alumínium-só közül az alumínium-szulfát hatásosabb volt a TOC-eltávolításban, mint a BOPAC. 44
