A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - KALMÁR ISTVÁN–NÉMETH JÓZSEF: A Fertő tó vízszintváltozásának vizsgálata a jelenlegi üzemelési szabályzat figyelembevételével
A FERTŐ-TÓ VÍZSZINTVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA A JELENLEGI ÜZEMELÉSI SZABÁLYZAT FIGYELEMBEVÉTELÉVEL KALMÁR ISTVÁN, NÉMETH JÓZSEF Hullámvonal Kft. A múlt század elejéig a Fertő-tó vízszintjének az alakulását a hidrometeorológiai viszonyok, a tómedence meder- illetve a tókörnyék terepviszonyai, mint természetes és folytonosan változó tényezők együttesen határozták meg. Ennek a folyamatnak a szélsőséges eseteit a tó kiszáradásai, illetőleg az igen magas vízállásai jelentették. A feljegyzések szerint a tó a korábbi évszázadokban többször is kiszáradt, legutoljára az 1860as években. A rendkívüli árvizek egyikének a mértékét jelzi, hogy a Fertőzug nagy részét is elöntő árvíz során még a frauenkircheni templom is víz alatt állt. A tó kedvezőtlen szélsőségeinek a megelőzése, kivédése érdekében az elmúlt, kereken száz év alatt különböző emberi beavatkozások történtek. Ezeknek, mint a tó vízszintjének a szabályozása érdekében tett beavatkozásoknak, különböző fokozatait különböztethetjük meg. A szabályozás érdekében tett beavatkozások Az első beavatkozás levezetésére létesített Hanság főcsatornát meghosszabbították a Fertő-tóig, amely így a tó a múlt századfordulón történt. Az elsődlegesen az Ikva árvizeinek és a Hanság belvizeinek a megcsapoló csatornájaként is funkcionált. A beavatkozások második lépcsőfokának a mekszikópusztai zsilip 1956-57-ben történő megépítését tekinthetjük. A zsilip teljes elzárást, illetve irányítható lecsapolást tett lehetővé. A zsilip kezelésére előzetesen végzett hidrológiai vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság készítetett szabályzatot, amely 1965. január l-jén lépett hatályba. A szabályozás tényleges időszakát ettől az időponttól számíthatjuk. A zsilip kezelésére két paramétert határoztak meg irányadónak. Elsődlegesen a bázisévet megelőző 3 év apetloni átlagcsapadékát, másodlagosan a tó vízszintjét. A zsilip nyitását a két tényezőtől függően tette a szabályzat lehetővé illetve kötelezővé a 115,27 - 115,57 mOAf közötti vízszinttartományban. A zsilipet a 2000. évben kezelték utoljára a szabályzat szerint, vagyis 36 évig volt érvényben. A 36 év alatt 17 esetben illetve évben végeztek zsilipnyitást. Egyetlen esetben sem volt a nyitás kötelező, mindig csak a lehetőségét biztosította a szabályzat. Az egy-egy évben levezetett vízmennyiségek átlaga 5lmillió m3, a 36 évre számított évi átlagérték pedig 24 millió m3 volt. Megállapíthatjuk, hogy átlagban több vízmennyiséget lecsapoltak a szabályzatban előirányzottnál, ami azt jelenti, hogy a tó vízmérlegének átlagos és pozitív változása nagyobb a korábban becsültnél. Előfordultak azonban túlzottnak tekinthető mennyiségű lecsapolások is, ami talán azzal magyarázható, hogy a döntéshozók nem vállalták a magasabb vízszinttartás kockázatát, inkább mellőzték a szabályzatnak a vízmennyiségre vonatkozó korlátozó előírását. A szabályozásnak ebben az időszakában általában kedvező volt, hogy a zsilipnyitás alatt a lecsapolást nem korlátozta a levezetőrendszer magas vízszintje. Kivételt ez alól az 1996311
