A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

1. SZEKCIÓ: IDŐSZERŰ VÍZGAZDÁLKODÁSI FELADATOK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS KAPCSÁN - PAPP FERENC: Kockázat – elemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balagon vízszintszabályozása

3.2 Hatások a Balaton mentén Az előzőek szerint számolt mértékadó balatoni vízszintek hatásainak számbavételénél foglalkoztunk azok előjelével és mértékével. Mivel szélsőséges esetekről van szó. természetes, hogy elsősorban károkat kellett jellemeznünk, és a rendkívüli nagy- vagy kisvíz mellett csupán néhány olyan hatást találtunk, melyet előnyösnek minősíthettünk. A parti területek esetében a +110 cm-nél magasabb tó-vízszint mellett számoltunk károkat és előnyöket. Károsnak tekintettük a partvédőmű nélküli szakaszokon előforduló felszíni vízborítás. valamint a teljes partvonal mentén jelentkező talajvízszint-emelkedés következményeit, előnyösnek pedig az alacsony fekvésű parti nádasok időszakos elöntését. Rendkívüli kisvizek idején a vízzel borított terület csökkenése járhat nem kívánt következményekkel. amit természetes partszakaszoknál a +70 cm-nél, kiépített partnál pedig +50 cm-nél alacsonyabb vízszintek esetén vettünk figyelembe. A betorkolló vízfolyások mentén keletkező károk jellemzésére a +110 cm-nél magasabb vízszintek visszaduzzasztásának mértékét használtuk, melyet az É-i oldal vízfolyásainál egy nagyobb, D-en pedig egy kisebb felszíneséssel határoztunk meg. A partvédőművek fokozott igénybevétele (hullámverés, jégnyomás, elhabolás) miatt keletkező károkat a +110 cm-nél magasabb vízszinteknél számoltuk, külön a végleges, az ideiglenes és a lídós kialakítású szakaszokra. A strandok használatát elsősorban a rendkívüli kisvizek befolyásolják. Kedvezőnek tekintettük a strandolásra alkalmas 1,5 m-nél kisebb vízmélységű parti sáv szélesedését, kedvezőtlennek pedig a D-i part lapos strandjain a szárazra kerülő területeket, valamint az úszásra alkalmas víztér parttól való távolságának növekedését. A kikötők forgalmában is a kisvízi időszak problémáit igyekeztünk számbavenni. Mértékének jellemzésére vitorláskikötőknél a +70 cm-nél, személyhajó-kikötőknél pedig a +50 cm-nél kisebb vízállás mellett jelentkező kotrás-igényt határoztuk meg. 3.3 Hatások a Sió mentén A balatoni vízszint-szabályozás érdekében a Sión levezetett vizek hiánya vagy túlzottan nagy mennyisége egyaránt káros lehet. A mentett oldali mélyterületek elvizenyősödésének mértékét az 1996 és 1999 évi VIZIG-es kárfelmérések, valamint az e témában készült korábbi tanulmány [8] eredményei alapján minden vízhozamra szakaszonként határoztuk meg, majd összegeztük azokat a Sió mindkét partja és teljes hossza mentén. A hajózhatóság szempontjából elsősorban a hosszú kisvízi időszakok jelentenek problémát, de korlátozott a víziút használata a 60 m'/s-nál nagyobb vízeresztések idején is. A helyzet súlyosságának jellemzésénél a forgalom korlátozásának vagy ellehetetlenülésének várható időtartamát vettük figyelembe. 21