A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - LEITNER LÁSZLÓ: Jól jár-e valaki a vízfogyasztás csökkentésével? Avagy a szennyvíz mennyiség csökkenésének veszélyei üzemeltetői szemmel
anaerob folyamatok indulnak be. Ezen ellenőrizetlen folyamatok eredményeképpen a következő környezetvédelmi és anyagi károk jelentkeznek: • biokémiai korrózió, amely a szennyvízből felszabaduló kénhidrogén hatására alakul ki és tönkreteszi a csatornahálózat beton műtárgyait, közvetlenül veszélyeztetve ezzel a környezetét, illetve jelentős anyagi károkat okoz az üzemeltetőnek. Azon szennyvizeknél, ahol a redoxpotenciál -200-250mV alatti - azaz anaerob jellegű a szennyvíz - a biokémiai korrózió hatására általában először a nyomóvezetékek befogadóaknái és az azt követő átemelők szerkezete 5-7 év alatt úgy megrongálódik, hogy cseréjük szükséges. (A csatornahálózatok tervezett élettartama 50 év!) • A szaghatások: Az anaerob folyamatok következtében sokszor a lakosságot érintő elviselhetetlennek tűnő szaghatások is jelentkeznek. A szaghatások egyrészt lakossági tiltakozást, közcsatorna-hálózatra való rákötések lelassulását, másrészt a levegő szennyezését okozzák. • A szennyvízátemelők üzemfenntartási költsége lényegesen megnő azáltal, hogy az átemelőkben jelentős üledék és zsírképződéssel kell számolni. Az üledékképződés fokozódása csökkenti a szennyvízátemelők gépészetének élettartamát, valamint lényegesen több hibaelhárítási folyamatot kell az üzemeltetőnek elvégezni. Itt kell megjegyezni, hogy a hibaelhárítás során akaratlanul is általában szennyeződik a környezet. • A szennyvizek tisztíthatóságának csökkenése. A szennyvíztelepre befolyó szennyvizek töménységének növekedése, anoxikus és anaerob állapota, valamint a jelentős zsírtartalma miatt (lakosságtól származik és óránkénti mérésnél akár a 170 mg/l értéket is elérheti a SZOE) a szennyvíztelepeken lényegesen magasabb oxigénigénnyel kell számolni (az oxigén beoldódási tényező, oxigén átviteli együttható a = 0,8 irodalmi érték, ezzel szemben a valóságos értékek a = 0,4-0,5). Az oxigénigény megnövekedése mellett mindenképpen kell számolni a szennyvíztisztítótelep KOI-ra és NH 4-N vonatkoztatott hatásfok csökkenésére is. (Egy harmadik fokozatú szennyvíztisztító telepnél a nitrogén eltávolítása a denitrifikációs zónánál gátolt). Ennek következtében a befogadó élővizek terhelése növekedik. A tisztítási hatásfok romlása mellett a keletkező szennyvíziszap mennyisége jelentősen megnő, míg víztelenítési tulajdonságai romlanak. Emellett jelentős mennyiségű zsír eltávolításáról kell gondoskodni. A fenti helyzet megoldási lehetőségei: 1. A csatornahálózatok méretezésénél a valós fogyasztási lehetőségeket kell figyelembe venni. A tervezőktől meg kell követelni, hogy a hálózat méretezése során tartózkodási idő tervezést is végezzenek. (A csatornahálózatba történő tartózkodási idő elvileg 6 óránál több nem szabadna, hogy legyen, ezzel szemben nem ritka a 20 órás időtartam sem.) 2. A csatornahálózat műtárgyainak kiválasztásánál a várható korróziós jelenségeket is figyelembe kell venni. Az átemelő műtárgyaknál külön figyelmet érdemes fordítani az üledékképződés problémájára, (leszivatás vezérlés segítségével, TOP akna, keverő- szelepes szivattyúk vagy külön keverők alkalmazása, ) 3. A már meglévő csatornahálózatok esetében: a) vegyszeradagolás: alacsony beruházási költséggel járó, de az üzemköltséget növelő megoldás. - nitrát tartalmú vegyszerek ( a nitrát oxigénje pótolja az aerób mikroorganizmus populáció által elfogyasztott oxigént: kalciumnitrát vagy ammónium nitrát : 25-30 g/m3) 166
