A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - KÁRPÁTI ÁRPÁD: A szennyvíztisztató–iszapkezelő együttes jövője

stabilizálás jelenti, amiben ugyan részt vehetnek azok enzimei is, de ezek a folyamatok is feltételezetten döntően kémiai, mechanikai jellegűek (2, 11). Mindenképpen a humusz alapanyagai a fentieknek megfelelően a nyersanyagkeverék nem lignin komponensei is. Ezek olyan energiahordozók, segédtápanyagok, melyekből a lebontás sok generációs bakteriális, majd sugárgombákkal és gombákkal történő konverziói során végül ugyancsak humusz prekurzorok termelődnek. Ugyanez érvényes a növényi részek meghatározó részét képező cellulózra és hemicellulózra is. A komposztálás folyamatában azok a gombák és sugárgombák legfőbb tápanyagai. Az alapanyag szénhidrát, fehérje és zsírtartalma ugyanakkor az a segédtápanyag, amely a folyamatok beindításához, valamint segédtápanyagként a nehezen bontható anyagok lebontásához a mikroorganizmusok számára nélkülözhetetlen (9, 12, 13) ). Ezek azok a tápanyagok, melyek a komposztálás kezdeti szakaszában a gyors lebomlásuk, és az annál keletkező nagy hőmennyiség révén a hőmérséklet jelentős emelkedését (50-70 °C) is biztosítják. Természetesen az ilyen rendszerben a lokális anaerob terek kialakulása, s így a fakultatív anaerob mikroorganizmusok tevékenysége is jelen lehet, amit a komposztálás során keletkező metán is bizonyít (11). Ez utóbbi azonban csak a rosszul levegőztetett komposztprizmákban lehet jelentős. A kizárólagosan anaerob, mikroorganizmusok a fás részek cellulóz és lignin tartalmának a biológiai bontására önmagukban alkalmatlanok, amit a mocsarak, lápok, tőzegek növényi részeinek a fennmaradása is bizonyít. A komposztálódás biokémiai átalakulásai kedvező nedvességtartalomnál, de gyakorlatilag szilárd fázisban, aerob körülmények között folynak. Ennek megfelelően a lépcsőzetesen átalakuló nyersanyag nedvességtartalma (14) és oxigénellátottsága (8, 9)a komposztálás folyamatában meghatározó tényező. Az utóbbit meghatározza az alapanyag struktúrája, térkitöltése, szabad levegőtérfogata, illetőleg az alkalmazott levegőztetési megoldás (6). A rendszer kémhatásának szerepe is fontos, hiszen a nagyobb hőmérsékleteknél lúgosabb rendszerből nagyobb ammónia veszteség lesz. Nagyobb zsírtartalmú alapanyagnál a kezdeti fázisban a savanyodás is jelentős lehet, de csak igen ritkán, az alapanyag különleges összetételekor lehet szükség a savanyodás vegyszeres ellensúlyozására (12). A komposztálás meghatározója az alapanyag helyes összeállítása (6, 9). Ez elsősorban a baktériumok által gyorsabban bontható szénhidrátok, keményítők, fehérjék és zsírok, valamint a lebontásuknál a sugárgombák és gombák tevékenységét is igénylő, s így lassabban bontható cellulóz, hemicellulóz és lignin mennyiségeinek az arányára vonatkozik (5). A lebontás során a mikroorganizmusok tevékenységének ezeken túl mintegy limitáló tényezője a teljes tápanyagrendszer kötött-nitrogén ellátottsága. Bár a komposztálásnál az elemi nitrogén kis mértékű beépítése is bizonyított (11), a folyamatok meghatározója az előbbi komponens, pontosabban az alapanyag kiindulási C:N aránya. Ez a nyersanyag keverékben 30-35:1 kell legyen. A kész komposztban ez az arány 10-15:1 értékre áll be. Ennél kisebb arány már a nem megfelelő alapanyag összeállítás, vagy a gyengébb folyamatszabályozás miatt fellépő jelentősebb nitrogénveszteséget mutatja (12,15). A hazai szennyvíztisztító kapacitás és iszaptermelése Szennyvizek tisztítását illetően bebizonyosodott, hogy a szennyvízbe kerülő nitrogén és foszfor nem forgatható vissza teljes mennyiségében oda, ahonnan származik, a talajba, a talaj tápanyag körfolyamatába, s azon keresztül a növénytermesztésbe. Ez azért lehetetlen, mert a redukált nitrogén (ammónium-N) nagyobb részét (mintegy 70-80 %-át) a szennyvíztisztításnál keletkező iszap nem képes beépíteni. Az utóbbi rész döntő hányada oxidációját (nitrifikáció) követően a denitrifikáció során elemi nitrogénné alakulva a levegőbe kerül. A szennyvizekbe kerülő foszfornak is csak egy része kerül a növények számára újra felvehető formában a tisztítás maradékába, a szennyvíziszapba (16). 150