A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

8. szekció: A vízjog és a hidroökonómia időszerű kérdései - Dr. Molnár Anikó: A kitermelés jogának szabályozása a vízjogban. – problémafelvetés a polgári jog és a közigazgatási jog határán.

kitermelhető-e az adott vízmennyiség. Emellett a kitermelt vízmennyiség után a vízhasználó vízkészletjárulékot köteles fizetni, ami adó jellegű befizetési kötelezettségként jelentkezik az államkasszában (Vízügyi Célelőirányzatban). Ezen befizetések felfogható bizonyos értelemben a „víz áraként” is. Ennek megfelelően tehát a vízjogi üzemeltetési engedély egy olyan közigazgatási (hatósági) aktus, amely feljogosít az üzemeltetésre, és az üzemeltető jogait és kötelezettségeit, valamint az üzemeltetés feltételeit tartalmazza, az állami tulajdonban lévő vízkészletek hasznosításáról rendelkezik. Mint ilyen, jelen esetben a kitermelésre jogosít fel, tehát lényegében a vízjogi üzemeltetési engedély és a „kitermelési jog” egymást fedő fogalmak. A vízügyi hatóság az engedélyezési eljárás során vizsgálja, hogy az üzemeltető megfelel-e a jogszabály által megkívánt követelményeknek, illetve, hogy a kitermelésre kerülő vízkészlet rendelkezésre áll-e, stb. Ez egyrészt tehát a vízjogi üzemeltetési engedély leendő engedélyesének vizsgálatát jelenti (alanyi rész, e körben kerül tisztázásra az is, hogy mi az üzemeltetés alapja: tulajdonjog vagy használati jogok), másrészt a vízkészletekkel való gazdálkodás kérdésének vizsgálatát (tárgyi rész). Amennyiben az üzemeltető személye – pl. tulajdonjog-átruházás folytán - megváltozik, úgy azt be kell jelenteni a vízügyi hatóságnak. Amennyiben az üzemeltetés tárgyi részét illetően nem történik változás, akkor a hatóság csak az alanyi részt vizsgálja, majd ha ennek feltételei fennállnak, akkor az engedélyt átírja az új üzemeltető javára és terhére. A tulajdonjog vagy használati jog átszállásával tehát az üzemeltetés joga automatikusan nem száll át. 2. A „kitermelési jog”, illetve a vízjogi üzemeltetési engedély vagyoni értékű jognak minősül-e, mint ilyen forgalomképes-e? A kitermelés joga mindenféleképpen vagyoni értékkel bír, azonban nem minősül a polgári jogi értelemben vett klasszikus vagyoni értékű jognak. A fentírtakból is kitűnik, hogy a vízjogi üzemeltetési engedély személyhez kötött, tartalmát tekintve is rögzített. A tulajdonosváltozás, illetve a használati jog átszállása polgári jogi alapon megtörténhet, azonban az üzemeltetéshez szükséges a vízjogi üzemeltetési engedélynek az új engedélyes személyére való átírása is. A vízjogi üzemeltetési engedély mint olyan tehát nem forgalomképes. 3. A „kitermelési jog”, illetve a vízjogi üzemeltetési engedély milyen feltételekkel értékesíthető, illetve zálogjoggal terhelhető-e? Az ingatlan, amin a kút található, természetesen értékesíthető a polgári jog szabályai szerint (értékét a meglévő kút értéke növeli), de a 2. pont alapján a kitermelési jog átszállása nem automatikus, ahhoz a vízjogi üzemeltetési engedély módosítása - átíratása szükséges. A vízjogi üzemeltetési engedély tehát nem forgalomképes. Zálogjoggal ennek megfelelően csak az ingatlan, illetve az azzal tartósan egyesített dolgok terhelhetők. A vízjogi üzemeltetési engedély csak egy személyhez és időhöz kötött „rendelkezési jogot” biztosít. A rendelkezési jog hiányában pedig nem lehet jogot átruházni, a dolgot megterhelni, mint ahogy a régi regula is szól: „Senki sem ruházhat át több jogot, mint amivel maga bír”. (Nemo plus iuris elve) Ezzel az áttekintéssel a vízkészletek tulajdonjogának és hasznosításának kérdéskörét kívántam megvilágítani a jogszabályok tükrében. A felmerült kérdésekből megállapítható, hogy 685