A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

7. szekció: Kommunikációs és pr feladatok a vízgazdálkodásban - Zsebők Lajos: Válságkommunikáció a víziközmű-szolgáltatásban

•‍ van meghatározott, elérhető‍ célja a válság megoldását illető‍en, •‍ megvan a szervezetben az elhatározott szándék e cél elérésére, •‍ és rendelkezik a szervezet azzal a tudással és feltételrendszerrel, amivel szándékait a cél elérése érdekében valóra válthatja. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem elegendő‍ fentiek megléte, láttatni kell ezeket. A jó kommunikációs eredmény elérése azonban a hitelesség nélkül nem lehetséges, ezért Aronson tanácsait megfogadva 9 : •‍ Hitelesnek kell lennie a szervezetnek és magának a válságkommunikációnak (és annak is kell látszania), melynek elérésében segít, ha nem akar a szervezet közvetlenül és erő‍lködve direkt meggyő‍zést elérni, nem akarja az álláspontját ráerő‍ltetni a befogadókra, a fogyasz­tókra. •‍ A hitelességet kifejezetten erő‍síti ha a szervezet közvetíti azokat a dolgokat is, amelyek a szervezet érdekei ellen hatnak, de valós részei a kialakult válsághelyzetnek. •‍ A fogyasztók feltétlenül hitelesnek fogadják el a független, szakértő‍i megnyilvánulásokat, ezért nagyon jó, ha a válságkommunikációban ilyen független szakértő‍ket is meg tud szó­laltatni a szervezet. •‍ A szervezet kommunuikátorának szimpatikusnak, ső‍t vonzónak kell lennie, és mindenkép­pen így kell viselkednie. 8. A válságkezelés és a média A média, a sajtó szerepét a válságkommunikációban nem lehet túlértékelni. Majdnem arról van szó, hogy a fogyasztók nagy többsége számára azok az események történnek meg, és úgy tör­ténnek meg, ahogy a média közvetíti. Csatorna és eszközválasztások: Az általános pr – tevékenység során jórészt a szervezet választja meg a csatornákat. Ő‍ dönti el, hogy melyik újságnak, televíziónak, rádiónak küldi el a közleményt, melyikben hirdet stb. A válságkommunikációban részben megfordul a helyzet, a sajtó fogja a szervezetet keresni. Ez azért nem jelenti azt, hogy nem kell törekednie a számára legkedvező‍bb csatornák megválasz­tására, (saját kezdeményezésű‍ használatára), különösen, ha figyelembe vesszük a válsággal érintettség és a kommunikációval való lefedettség viszonyát. A tömegkommunikációs csatornaválasztásoknál – az adott helyi lehető‍ségek határain belül – figyelemmel kell lennünk arra, hogy a közvélemény 60 % - a tévéhíradóból, 44% - a nyomta­tott sajtóból, 31% - a rádiós hírekbő‍l, 16% - a egyéb csatornák útján értesül első‍sorban ( átfe­désekkel) az eseményekrő‍l 10 . Ha ehhez hozzátesszük, hogy az emberek a hallás útján szerzett információknak átlagosan 20 % - át fogják fel és jegyzik meg, annak amit látnak (olvasnak) 30 % - os , amit látás és hallás után kaptak 50 % - os, amit meg is beszéltek 70 % - os a hatásfoka, akkor a szervezet az igények oldaláról tudhatja, hogy hova forduljon. Ezek mellett azonban hiba, ha a szervezet figyelmen kívül hagyja azokat a lehető‍ségeket, ame­lyeket ő‍ maga teremthet meg. Ilyenek lehetnek a nyilvános, (mondjuk önkormányzatokkal, kamarákkal, hatóságokkal közösen szervezett) lakossági fórumok, vagy éppen a magas befo- 9 Eliot Aronson: A társas lény 108. oldal Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1994. 10 Kő‍vágó György: Válság és katasztrófa kommunikáció 45. oldal 649

Next

/
Oldalképek
Tartalom