A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

7. szekció: Kommunikációs és pr feladatok a vízgazdálkodásban - Károlyi Judit: A vízügyi szakma és a tömegkommunikáció

601

önreklámja ritka és nem tudatos. Ez részben azzal is magyarázható, hogy Magyarországon nem váltak ismertté, a márkanevekhez hasonlóan bevezetett szervezetnevek (kivételt képez talán az erős pr tevékenységet is végző katasztrófavédelem). A hírekben való gondolkodás - tehát hogy a szervezetek a médiumokra is gondolva tervezzék meg tevékenységüket - szintén csak a legnagyobb cégekre jellemző, de a szakmai újságírók szerint még a legnagyobbak is gyengék ezen a területen. Pedig rövid és tömör hírszerű üzenetekre igen nagy szükség volna, hiszen - mint azt a média szakemberek is megerősítik - a jelenlegi médiakörnyezetben a „készre gyártott” üzeneteknek van igazán esélyük bekerülni a híradásokba. A budapesti központú szervezetek főleg az országos vagy budapesti terjesztésű médiumokat részesítik előnyben, de a vízügy már felfedezte a helyi média erejét és hatékonyságát. A vízügy szívesen látná a szakmai témájú reklámokat, spotokat saját eszköztárában, televíziót és azon belül a híreket üzeneteik leghatékonyabb közvetítőinek tartja, bár közismert, hogy e műfajban nehezebb együtt dolgozni a média munkatársaival, mint az írott sajtóban. A szakmai kommunikáció érzékeli az oknyomozó újságírás hiányát, aminek fő oka a média sebessége, a médiapiaci verseny és az ebből adódó hatékonysági hajsza. Tapasztalatok szerint a hírekbe való bekerüléshez meg kell mutatni a téma kapcsolódó – környezetvédelmi, gazdasági, szociális és foglalkoztatási - vonatkozásait (erre jó példa a tiszai ciánkatasztrófa), valamint a hírek esélyeit tovább növelhetik a politikai vonatkozások és az erős látványelemek. A vízügyes pr szakemberek számára a tömegtájékoztatás is alkalmas lehet a közönség érdeklődésének felkeltésére, feltéve, hogy a tömegtájékoztatás mellett más, célzottabb kommunikációs csatornákon át is közvetítik az üzenetet. Összegezve úgy tűnik, hogy társadalmi kommunikációs szempontból a szakmai szervezetek egyre érettebbé válnak abban az értelemben, hogy nyitnak a korábbiaktól eltérő, de láthatóan hatékony kifejezési formák felé is, mint például a televíziós reklámok. A vízügynek is - a nagy profitérdekelt vállalatok mintájára - kutatnia kell közönségét, meg kell ismernie és szegmentálnia kell célcsoportjaikat (ár- vagy belvízveszélyes területen élők, diákok, természetvédők stb.). Ennek során ki kell deríteni, hogy az egyes célcsoportok érdeklődését mivel lehet leginkább felkelteni. Nem szabad szem azt sem elől téveszteni, hogy a médiának meg kell adni az őt megillető figyelmet, időt kell szánni a személyes kapcsolatok ápolására. Figyelembe kell venni, a szakma sajátosságait és azt, hogy a vízügy legnagyobb pr értéke a múltja. Törekedni kell a szervezet a saját arculatának kiépítésére és ennek megvalósítására kiválóan alkalmasak a több mint száz éves vízügyes történelem elemei, szereplői, mivel az elődeink által létrehozott munkák a mai napig bizonyítják a szakma nagyszer

űségét. Mint tudjuk, az emberek egy arculattal rendelkező, ismerős szervezettel jobban tudnak azonosulni. Nos, ahogy egy ember személyiségéhez hozzátartoznak életének állomásai, így egy szakma arculatát is meghatározza a múltja. Sok cég használja fel csupán már a pályán eltöltött éveinek számát megbízhatóságának igazolására. Miért ne használná fel jobban a vízügy ezt a vitathatatlan szakmai előnyét? Irodalom: - Nyárádi Gáborné – Szeles Péter: Public Relations Elmélete és gyakorlata (Bp. 2000) - Internet Explorer Böngésző