A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

2. szekció: A vízellátás – vízkezelés időszerű kérdései - Radács Attila - Szerencsi László - Scholtz Éva: Vízbázisvédelem és monitoring K+F project tükrében

Egy ilyen tektonikus völgyben folyik a Séd patak, amely a térség erózióbázisa is egyben. A térségben kevés a vízfolyás, mert a felszín közeli karbonátos kőzetek a csapadékot azonnal elnyelik. Nagyobb patakok csak ott jöhettek létre, ahol a karsztvízszintig vágódtak be a völgyek, mint pl. a Séd, amely hol leadja a vizét a karsztba, hol megcsapolja azt. Kisebb vízfolyások ott alakultak ki, ahol a karsztot vízzáró üledékek fedik. Az aszóvölgyekben csak extrém nagy csapadék esetén keletkeznek patakok. A térség vízbázisát uralkodóan a felső-triász fődolomitban tárolódó és áramló karsztvíz, ún. főkarszt alkotja, amely utánpótlódását a csapadékvizekből nyeri. Csak a herendi, kádártai és hidegkúti forrásoknál kapcsolódik be más vízadó réteg is; az előbbinél az oligomiocén kavicskonglomerátum összletben tárolt víz táplálja a forrásokat, az utóbbinál pedig a feltolódásospikkelyes szerkezet következtében (Veszprémi-törésvonal, Litéri-törésvonal) a fődolomit mellett a felszínen kiékelődő alsó- és középső-triász karbonátos rétegek is megjelennek vízadóként. A térségben előforduló víz Ca-Mg-HCO

3-os víztípus. Tekintve, hogy az anyakőzet általában dolomit, ez a vízminőség a kőzet összetételéből adódik. Keménysége 210-250 CaO mg/l. A karsztos vízbázis előnye, hogy egyrészt eredendően jó minőségű, „üdítő” vizet ad, másrészt a vízbeszerzés könnyebb, mert megfelelően telepített fúrások esetén - nem beszélve a számos forrásfelfakadásról - kevesebb kúttal nagyobb hozamot lehet elérni, mint más kőzettípusoknál. Hátránya viszont a sérülékenysége, szennyeződés-érzékenysége. Különösen igaz ez a Veszprém környéki fedetlen, nyílt karsztos vidékre, ahol az alaphegységet ált. 0,5-5 m vastag, gyenge adszorpciós képességű negyedidőszaki lösz, holocén allúvium, talajtakaró borítja. Csak a Gyulafirátóti-medencében telepített gyulafirátóti községi kút tekinthető védettnek, ahol a triász alaphegység levetett blokkját 60-100 m vastag miocén agyagos, homokos, kavicsos összlet tölti ki. Veszprém térsége tehát a karsztos tározó szempontjából a fokozottan sérülékeny kategóriába tartozik, mert mind a vízbázisok, mind utánpótlódási területeik túlnyomóan fedetlen, nyílt karsztos területre esnek, amelyeken számos ismert - és feltehetően ismeretlen - potenciális szennyező forrás található (pl. a karsztvízszint regionális emelkedése folytán a bányagödörben kialakított veszprémi hulladéklerakó régi részei is víz alá kerülhetnek, így a hulladéktest szennyezőanyagai fokozott bemosódási veszélyt jelentenek a karsztvízre). Veszprém környékének hosszú távú vízellátása tehát a karsztvízbázis szennyezettségének függvénye. A program területe a Veszprémi vízbázisok teljes felszín alatti és felszíni vízgyűjtője, amely már számos kijelölt hidrogeológiai védőterületet foglal magába. A Veszprém környéki vízbázisok (Szentgál, Herend, Bánd, Gyulafirátót, Litér, Szentkirályszabadja, Veszprémfajsz, Nemesvámos, Hidegkút, Tótvázsony) észlelési lehetőségeinek felhasználása teljesebb képet eredményez. A monitoring rendszer területén 84 db - társaságunk által üzemeltetett - vízbeszerző mű található, amelyből 20 vízműkút/forrásfoglalás folyamatosan üzemel, 5 kút aktív tartalék, bármikor indítható, vízminőségi okok miatt pedig 11 db tartósan nem üzemel, azaz passzív tartalék. 48 vízműkút megfigyelőkút, amelyek közül 16 kút a jövőbeni megnövekedett vízigények kielégítésére, távlati vízbázis céljára lett kialakítva, jelenleg észlelőkútként funkcionál. 58