A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Csatlós Péter – Fehér Ferenc: Vízitársulatok a vízi környezet védelméért

460

Pélyen a falu építéséhez vályogra volt szükség, ezért még az 1900-as évek elején a település legalacsonyabb pontján egy agyaggödröt nyitottak. Ezt használták az 1970-es évekig, amikor megszüntették. A társulat feladata a szemétgyűjtőnek használt terület rendezése volt. A tervező minimális feltöltést és területrendezést tervezett, ám közbeszólt a természet. Az 1999. évi Medárdkor kialakult belvízhelyzet miatt egy záportározót kellett építeni. A szegedi Sancer-tavak még a múlt század eleji építkezésekhez szükséges agyag kitermelésekor keletkeztek. Az elmúlt évtizedekben a korábbi városszéli bányagödrök köré lakott területek kerültek, házak épültek. A bányagödrök feltöltése gazdaságtalan lett volna, de az oda települt vadaspark számára kiváló élőhelynek bizonyult. Rendezésüket is ennek a funkciónak figyelembe vételével tervezték meg. A vízivilág számára megfelelő élőhelyet alakítottak ki azzal, hogy a több tóból álló rendszert összekötötték, a partrendezést és a tereprendezést elvégezték. A szarvasi agyaggödröket is ugyanarra használták, mint szerte az országban száz más település határában lelhető agyaggödröket, vagyis a község építkezéseihez szükséges folyamatos agyag-utánpótlásra. Rehabilitációjukról és rendezésükről azonban elfeledkeztek. A munkát a szemét, a szennyezés elszállításával kezdték. Ezt követően építették meg a két különálló tó vízellátását szolgáló tápcsatornát, a hozzátartozó vasút alatti áteresszel. A partrendezést a mélyebb területek tereprendezése, kismértékű feltöltése követte. Fásításra túlnyomórészt nyárfákat használtak, de megpróbálták őshonos cserjetelepítéssel is ligetessé tenni a területet, és a telepítéssel elejét venni a további szemétlerakásnak. A szarvasi agyaggödrök rendezése során megoldották a vizes élőhelyek vízpótlását, a vízminőség védelmét és javítását. Doboz községben egy valamikori agyaggödröt kellett rendezni. A mintegy két hektár erősen szennyeződött vízfelületen a korábban kiszáradt állapotban kettévágott fák látványa rontotta a táj esztétikai képét. A munkát irtással kezdték, ezután a partrendezés következett. Mintegy 5000 m3 iszapot termeltek ki, ebből töltötték fel a roncsolt területeket. A tereprendezett parton makadám jellegű sétányt és parkolót alakítottak ki. A füvesítéssel egy időben a tó körül vizet szerető fafajtákat (fehér nyár, szomorúfűz) telepítettek. Kunpeszéren, a természetvédelmi területen meddőhányót kellett rendezni. Különös gonddal kellett ügyelniük arra, hogy a 30 000 m

3 föld elterítésével az őshonos állatvilág számára optimális élőhely álljon rendelkezésre. A tereprendezés után pedig visszatelepítették az őshonos védett növényeket.