A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Bogáth Jenő: A közcélú létesítmények fenntartási igénye a Dunaújvárosi Vízi Társulatnál

A KÖZCÉLÚ LÉTESITMÉNYEK FENNTARTÁSI IGÉNYE A DUNAUJVÁROSI VIZI TÁRSULATNÁL BOGÁTH JENŐ Dunaújvárosi Vízi Társulat Régóta foglalkoztatja a szakmát, hogy szükséges-e fenntartást végezni a vízfolyásainkon, hogy az időnkénti beruházási jellegű beavatkozások elégségesek-e ahhoz, hogy a vizek kártétel nélküli elvezetése megoldható legyen. Ezek a kérdések általában akkor vetődnek fel, amikor „száraz” évjárat van, a fenntartási munkát felesleges rossznak tartják, az erre fordított összegeket pénzkidobásnak tekintik. A megítélésem szerint a vízfolyások fenntartása minden évben fontos, folyamatosan kell végezni. Több olyan tényező van az anyagiakon kívül, mely ezt teszi szükségessé. Nem elhanyagolható, hogy a fenntartandó felületen elszaporodó gyomok a környező mezőgazdasági kultúrákat gyomosítják, így csak többlet ráfordítással lehet szakszerű termelést végezni. A kaszálással az allergiát okozó gyomok eltűnnek, ezzel a környezetben levő emberek életét tesszük elviselhetővé. A gyommentesen tartott vízfolyás esztétikailag is kellemesebb, mint az elhanyagolt, gazzal, dudvával fertőzött terület. Magyarország éghajlata szükségessé teszi, hogy a vizek mindenképpeni elvezetése helyett lehetőleg a vizek helybeni felhasználásával vízgazdálkodást végezzünk. Addig, amíg a nyolcvanas években még a termőterületek minél nagyobb mértékű termelésbe vonása volt a cél, addig napjainkban már csak a gazdaságosan megművelhető területekről kell elvezetni a vizet. Azon területek, melyekről a vízelvezetés többe kerül, mint az azon termelhető nyereség, ezeknek a területeknek hasznosítását másként, nem szántóföldi művelésként kell megoldani. Az ilyen jellegű felfogás viszont maga után vonja, hogy felül kell vizsgálni, melyek azok a közcélú létesítmények, melyekkel mindenképp kell foglalkozni, és melyek azok, amelyek fenntartása kisebb jelentőséggel bír. Vizsgáljuk meg, mi a helyet a Dunaújvárosi Vízi Társulatnál. A társulat érdekeltségi területe 101.402 ha. Közcélú kezelésben van 365,9 km vízfolyás, valamint az üzemeltetésre átvett vízfolyások, melyeknek hossza 68,8 km. Az érdekeltségi területen további mintegy 200 km (jelenleg felmérés alatt) olyan vízfolyás van, mely megfelel a közcélúságnak, de a jelenlegi rendszerben nem a társulat feladata az üzemeltetésük. Ezek azok a művek, melyek üzemi vízfolyások voltak és jelenleg vagy önkormányzati, vagy több magángazda tulajdonba kerültek. Azonban egyre többször merül fel, hogy ezen vízi létesítményeket is vegye a társulat saját üzemeltetésébe. Úgy kell számolnunk tehát, hogy összességében 634,7 km vízfolyásnak leszünk rövidesen a gazdái. A vízfolyás sűrűség így 0,63 km/km2. A jelenlegi érvényes normatívákkal számolva (102/2001. / XII.16./ FVM. rendelet) az alábbi költségigény merül fel, figyelembe véve bizonyos paramétereket: Kiindulási alapfeltételek: a./ átlagos fenntartási felület 10 m2/fm (egyoldalú kaszálás, a járóút 4 m2/fm) b./ a szükséglet minimum kétszeri kaszálás évente c./ hét évente fm-ként 0,5-1 m3/fm iszap eltávolítása a gyakorlat (a társulat dombvidéki jellegű, de vannak síkvidékre jellemző területei) ez 90 km/év iszapolást jelent 447