A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Guti Gábor: A denkpáli hallépcső funkcionális vizsgálata a szigetközi Duna-szakaszon

igazolódott, amikor jelentős mennyiségű márna ikrát találtunk a hallépcső középső szakaszán. Az említett tapasztalatok azt támasztják alá, hogy néhány folyami halfaj különösen jó élőhelyként hasznosította a létesítmény medrét. Összegzés A denkpáli hallépcsőt figyelemreméltó helyszínnek tekinthetjük a szigetközi halállomány hosszú távú megfigyelése szempontjából. Az 1998-ban megkezdett vizsgálatok 32 halfaj előfordulását igazolták a létesítmény csatornájában. Elektromos halászgéppel és egy speciális halcsapdával végzett eseti megfigyelések alapján megállapíthatjuk, hogy a műtárgy lehetővé teszi számos, közép (100-400 km) és rövid (10-20 km) távon vándorló dunai halfaj bejutását a szigetközi mellékágrendszerbe. A halállomány minőségi összetétele és mennyisége többnyire változott a felmérések során. Rendszeresen megtalálható gyakoribb faj volt a küsz, a bodorka, a domolykó, a paduc és a karikakeszeg. Néhány hal tartósabban is megtelepedett a létesítmény csatornájában, és ívóhelyként is hasznosította azt. A folyami halak vándorlási viselkedése időszakosan nyilvánul meg, több külső környezeti tényező függvényében. A vándorlási periódusok feltárására és a felúszó halak mennyiségének becsléséhez nagyobb intenzitású (napi gyakorisággal hónapokon keresztül) megfigyelésekre lenne szükség, azonban annak személyi és technikai feltételei eddig nem voltak biztosíthatóak. A denkpáli hallépcső építése fontos előrelépést jelentett a Duna és a szigetközi hullámtéri vízrendszer kapcsolatának rehabilitálására a bősi vízlépcső üzembehelyezését követően. A kísérleti jellegű műtárgyat azonban nem tekinthetjük elégséges megoldásnak. Egyrészt szükségesnek látjuk a meglévő átjáró működési hatékonyságának növelését (a csalivíz stabilizálásával, a torkolati tájék bővítésével, stb.), másrészt a szigetközi vízrendszer fragmentálódásának kezelése érdekében újabb pontokon is összeköttetést kell teremteni a Duna és az elzárt mellékágak között, a halak tömeges vándorlásának elősegítésére. A szigetközi vízrendszer átjárhatóságának helyreállítása komoly kihívást jelent ökológiai szempontból. A rehabilitációs beavatkozások során ajánlatos a nagyobb léptékű, tájegységben való gondolkodás, de az egyes beavatkozások is lehetnek nagyon hatékonyak. Általános követelmény, hogy a halak vándorlását korlátozó objektumok kritikus elemezése, és ahol az nem okoz problémát, ott a megszüntetésükre kell törekedni, hiszen a szabad folyás esetén a teljes keresztszelvény biztosít útvonalat a vízi élőlények vándorlásához. A hallépcső kialakítása csak a ”második legjobb megoldás”. Köszönetnyilvánítás A tanulmány az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztály (87.938/2000 sz. téma) és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült, továbbá köszönetemet fejezem ki Dunai Ferencnek a kézirathoz fűzött kritikai megjegyzéseiért. Irodalom 1. BAXTER, R. M. & P. GLAUDE 1980: Environmental effects of dams and impoundments in Canada. Can. Bul. Fish. Aquat. Sci. 205:1-34. 281