A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Dunai Ferenc – Kalmár István – Sütheő László: Nagyvízi hidrológiai tanulmányok készítése során megfogalmazott észrevételek, javaslatok

összehasonlításából arra a meglepő következtetésre jutottunk, hogy a kis vízgyűjtő ellenére az éves csapadékösszegek hatással vannak az árvizek mértékére (1. sz. ábra). A Rába folyó nagyvízi hidrológiai tanulmány készítése során az évi nagyvízhozamok és éves csapadékfüggvények együttjárása mellett az adatsorok homogenitásvizsgálata is felhívja a figyelmet a meteorológiai periódusok árvizekre gyakorolt hatására. A léptetéses homogenitásvizsgálatok a szentgotthárdi évi csapadékösszegek valamint a körmendi, sárvári, ragyogói és árpási évi legnagyobb tetőző vízhozamok idősorainál az alábbi évek bizonyultak legkedvezőtlenebb elvágási pontnak Szentgotthárd évi csapadékösszeg 1920-2000 1955 1965-67 1970 Körmend évi legnagyobb vízhozam 1920-2000 1955 1965 1982 Sárvár évi legnagyobb vízhozam 1922-2000 1955-58 1965 1979-82 Ragyogóhíd évi legnagyobb vízhozam 1922-2000 1955 1965 1977 Árpás évi legnagyobb vízhozam 1922-2000 1955 1967 1970 Az 1955-ös és 1965-ös elvágási pontok mind a csapadéknál mind pedig valamennyi szelvény évi legnagyobb tetőző hozamainál jelentkeztek, tehát a meteorológiai hatást mutatják. Az évi legnagyobb árvízhozamok inhomogenitása illetve „kétessége” tehát részben a meteorológiai periódusokkal hozható összefüggésbe. Hasonló következtetésre jutottunk az Által-ér, az Arany patak, a Cuhai Bakony-ér és a Nagy-Pándzsa nagyvízi idősorainak elemzésénél is. A különböző adatsorok matematikai statisztikai feldolgozásából kapott eredményeket foglaljuk össze az I. számú táblázatban. Ezek összehasonlító elemzése jól mutatja, hogy a teljes adatbázisból kiválaszthatók ugyan olyan „száraz”, „nedves” vagy „átlagos” időszakok, melyek homogenitásvizsgálata kedvező eredményt mutat, a meteorológiai periódusok miatt azonban az árvízszámítás szempontjából nem tekinthetők reprezentatívnak. Matematikai statisztikai alapon történő korrekt megoldást a természetes meteorológiai periódusok kiszűrése jelentené, amihez a gyakorlatban alkalmazható módszertan hiánya mellett a csapadékidősorok ilyen szempontból rövid hossza is korlátozó tényezőként jelentkezik. A hivatkozott hidrológiai tanulmányok készítése során ezért az alábbi módszerek együttes alkalmazásával törekedtünk a reprezentatívnak tekeinthető eredmények meghatározására. • A vízgyűjtő nagyságát, átlagos magasságát, alaki tényezői és átlagcsapadékát figyelembe vevő regionális összefüggések kidolgozásával illetve alkalmazásával • A adatsorok különböző módszerekkel történő, legalább olyan mértékű meghosszabbításával amely azonos súllyal tartalmaz száraz és nedves időszakokat. Ezek az idősorok kerültek matematikai statisztikai feldolgozásra • történelmi árvízek figyelembe vételével • az egyes árhullámok fizikai elemzésével Az adatsorok eloszlását leginkább közelítő elméleti eloszlásfüggvények kiválasztásához Goda László által kidolgozott Műszaki hidrológia programcsomagot használtuk fel. A programcsomag az elmúlt években folyamatosan tökéletesedett, s ma már a különböző adatsorok vizsgálatára összesen 10 eloszlásfüggvény áll rendelkezésre. A korábbi, magyar szakirodalomban ismert és a hazai gyakorlatban eddig használt függvények mellett számos új eloszlásfüggvény is része a programnak. (pl. Weibull, Log-Person) Ezek a függvények sok esetben kiváló illeszkedést adnak, de éppen újdonságuk miatt a függvények tulajdonságai, alkalmazási feltételei a gyakorló mérnök előtt kevéssé ismertek. Tapasztalataink szerint a kisvízhozamok esetén ajánlott Weibull eloszlás például az adatsor legkisebb 252