A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
1. szekció: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán - Papp Ferenc: Kockázatelemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balaton vízszintszabályozása
Az új vízszint-szabályozási rend ideiglenes alkalmazása során előfordult szélsőségek tájékoztatást adtak arról is, hogy milyen következményekkel jár a vízállásra előírt, illetve a többletvizek levezetése során alkalmazott határértékek túllépése. A Balaton partja mentén a +110 cm-es maximum túllépése idején károkat okozott: • a parti területek elvizesedése, talajvizének megemelkedése, • a tóba érkező vízfolyások torkolati szakaszán előálló visszaduzzasztás, • a partvédőművek tervezettől eltérő igénybevétele. A Balaton partja mentén a rendkívüli kisvizek idején problémát jelentett: • a tófelszín csökkenése, • a D-i part sekélyvizű strandjainak használata, • a kikötők (elsősorban a feltöltődött vitorláskikötők) be- és kihajózhatósága, • a téli nádvágás műszaki feltételeinek romlása. A Sió mentén a nagyobb hozamú többletvíz-levezetések során kár keletkezett a mélyebb fekvésű mezőgazdasági területeken, vízhiány esetén pedig gondot okozott a csatorna hajózhatóságának tartós szüneteltetése. 3. AZ ÚJ VÍZSZINT-SZABÁLYOZÁSI REND VÁRHATÓ HATÁSAI Az előző pontban leírt tapasztalatok igen hasznosak a vízszint-szabályozás módosítása során várható hatások előrejelzése szempontjából, az adatsor azonban — rövidsége miatt — nem alkalmas arra, hogy a tanulmány címében megjelölt kockázat-elemzés alapja legyen. Ehhez szükség volt a várható jelenségek előfordulási valószínűségének és gazdasági következményeinek meghatározására. A továbbiakban röviden összefoglaljuk a hatások kiválasztása és azok jellemzése során — a korábbi tanulmányokból [1, 2, 3, 6, 7, 8] átvett adatok és igények felhasználásával — alkalmazott megoldásokat. 3.1 Mértékadó balatoni vízszintek A Balaton mindenkori vízszintje a vízgyűjtőterület hidrometeorológiai adottságaitól függő természetes vízkészlet, valamint a Sió csatornán emberi beavatkozással végzett vízeresztés együttes következménye. Egy mértékadónak tekintett vízállás-adatot tehát a tó természetes vízkészletének statisztikai jellemzőivel, valamint egy felvett hozamú vízeresztéssel lehet meghatározni. Az előbbiekhez a VITUKI legújabb számításait [6], az utóbbiak megválasztásánál pedig a témában készült korábbi tanulmány [8] eredményeit használtuk fel. A mértékadó nagyvizek számításánál a természetes vízkészlet márciusi értékeit és a Sió 25-80 m 3 /s közötti vízhozam-tartományának néhány jellemző értékét vettük alapul. Kisvizek idején vízeresztés nincs, és a mértékadó értékeket a nyári idény kezdetére és végére határoztuk meg. Az így kapott, és a továbbiakban felhasznált eredményeket az 1. ábra mutatja. A grafikonokon használt kétféle vonal az 1977-től alkalmazott „régi” valamint a bevezetni kívánt „új” szabályozási rend szerinti értékeket jelöli, és tájékoztat az ezekhez tartozó előírt vízszintekről is. Az utóbbiaknak egyrészt a megrajzolt valószínűségi görbék érvényességi tartományának lehatárolásánál, másrészt a választott Sió-vízhozamok előfordulási valószínűségének meghatározásánál van szerepe. A vízszintes tengelyen szereplő valószínűségi értékek minden esetben éves előfordulást és meghaladási százalékot jelentenek. 19
