A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

1. szekció: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán - Papp Ferenc: Kockázatelemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balaton vízszintszabályozása

KOCKÁZAT-ELEMZÉS SZEREPE A VÍZGAZDÁLKODÁSI FELADATOK MEGOLDÁSÁBAN ESETTANULMÁNY: A BALATON VÍZSZINTSZABÁLYOZÁSA PAPP FERENC VÍZ-INTER Mérnökiroda Kft. Az Európai Unió vízgazdálkodási politikája számos új — sok esetben a jelenlegi tagállamok számára is ismeretlen — feladatot ír elő. Ezeknek kialakítása és az alkalmazandó módszerek kidolgozása még folyamatban van. Hasznos lehet, ha időben megismerkedünk velük. A 16 téma köré csoportosított feladatsorban [4] fontos szerepet kap a gazdasági értékelés, melynek a hidrológiai folyamatokkal összefüggő beavatkozások esetén ajánlott módszere — minden valószínűség szerint — a kockázat-elemzés lesz. A vízgazdálkodási beruházás és üzemeltetés hazai gyakorlatában a gazdasági értékelés igénye nem jelent különösebb újdonságot, bár a tulajdonviszonyok változása kissé átalakította a korábban használt számítási- és mutatószám-rendszereket. Alapvetően új azonban a javasolt módszer, melynek lényege abban áll, hogy a korábbi, biztonsági szemléletű megközelítés helyett a lehetséges változatok tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során elkerülhetetlenül jelentkező kockázatot igyekszik figyelembe venni. Az itt ismertetett gyakorlati példa egy komplex vízgazdálkodási feladat, a balatoni vízszintszabályozás kapcsán mutatja be a műszaki lehetőségek gazdasági hatásainak elemzését, és a következmények kockázati alapon történő értékelését. 1. ELŐZMÉNYEK A Balaton vízszintjének szabályozására vonatkozó törekvések már az 1820-as években is hoztak részeredményeket, tényleges szabályozási lehetőségekről azonban csak a siófoki leeresztő zsilip 1863 évi átépítése és a Sió csatorna ezt követően megkezdett mederrendezése óta beszélhetünk. A szabályozási előírások módosítása általában szorosan kötődött az említett zsilipnél vagy a csatorna medrében történt változásokhoz, a betartani kívánt vízállás-sávok szélessége pedig fokozatosan csökkent 75 cm-ről 15 cm-re. Az utóbbi 5 évben ideiglenes jelleggel alkalmazott szabályozás az 1977-ben bevezetett szabályzat +70 és +100 cm közötti éves vízszinttartományának felső határát +110 cm-re, a 15 cm-es optimális sávszélességet pedig 25 cm-re növelte, ezzel kívánva eleget tenni a tó nyári vízszintjével kapcsolatban egyre határozottabban jelentkező társadalmi igényeknek. A Kormány 2035/2001 (II.23.) számú határozatának 4. pontja előírta az említett ideiglenes vízszint-szabályozási rend tapasztalatainak értékelését, majd ennek alapján 2002 végéig az új szabályozási rend bevezetését. Nyilvánvaló, hogy ez szoros összefüggésben van a többletvizek levezetésének lehetőségeivel, amivel kapcsolatban a hivatkozott határozat 5. pontja úgy rendelkezik, hogy 2005 végéig be kell fejezni a Sió csatorna mederrendezését és bővítését, továbbá a siófoki zsilip rekonstrukcióját. A Balaton 1977-es vízszint-szabályozási rendjének felülvizsgálata kapcsán született korábbi KDT VIZIG tanulmányok [2 és 3] az 1997 óta alkalmazott ideiglenes szabályozás előkészítését szolgálták. Tételesen feltárták a maximális vízszint 10 cm-rel történő megemelésének előnyeit és hátrányait, nyomatékosan felhívva a figyelmet arra, hogy a módosítás várható következményeit és véglegesítésének lehetőségét jelentősen befolyásolja a többletvíz-levezetés műszaki feltételeinek alakulása. 17