A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Rátky Pál: A mezőgazdasági vízhasznosítás 2000. évi mérlege az Alsó-Tisza vidékén

A vízmennyiség és az árbevételek reálértékének viszonyát mutatja be az alábbi diagram a Kurca és a Szarvas-Kákai összefüggő vízrendszer példáján keresztül: ÖNTÖZÉSI BEVÉTELEK REÁLÉRTÉ KE 3. BELVÍZ ÉS ÖNTÖZÉS EGYIDŐBEN A mezőgazdaságot a 2000. évben előbb jelentős belvíz, majd a kis mennyiségű áprilisi és májusi csapadékot követően, rendkívüli aszály sújtotta. Emiatt magas volt a rendszerek kihasználtsága. A főművi vízkivételek rekord vízmennyiségeket szolgáltattak ki. A nagy területeket sújtott tavaszi belvíz mellett öntözésre már májusban több volt a vízfelhasználás, mint az előző évben összesen. Az öntözési-kedv később sem csökkent. A halastavak intézményes vízigénye 13 szorosa volt, mint az előző évi. A fentiek rámutattak arra a tényre, hogy ugyanazon időben a mélyebb vonulatokban lehet belvízi elöntés, a magasabban fekvő „partosabb" szántókon pedig légköri aszály. A korszerű mezőgazdaság megköveteli belvízi helyzet mellett is a vízpótlást. Egymás melletti területeken azonos időben víztöbblet és vízhiány is kialakulhat. A tavaszi légköri aszályt később a talajok kiszáradása követte, a csapadék-hiány a vegetációs időszakban több mint 250 mm volt. A belvízi és aszály helyzet káros hatásait, csakis az új helyzetnek megfelelően összehangolt vízkormányzással és az ehhez szükséges, megfelelően karbantartott, korszerű vezérlésű csatornahálózattal lehet mérsékelni. 4. MŰVELÉSIÁG VÁLTOZÁS ÉS A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS A belvízvédekezés és az öntözés feltételei a mezőgazdasági átalakulások miatt alapvetően megváltoztak. Módosultak a felszíni lefolyási viszonyok, a vízszállítás, a vízvisszatartás iránya. 469