A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Gratzl Ervin: A mezőgazdasági vízszolgáltatás stratégiája a 2000. évi aszály tükrében az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területeén
3. A MEZŐGAZDASÁGI WIZSZOLGÁLTATÁS STRATÉGIÁJA A 2000. ÉVI ASZÁLY TÜKRÉBEN AZ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG MŰKÖDÉSI TERÜLETÉN A tavalyi évi aszály felhívta a figyelmünket arra , hogy az elmúlt évek egyre csökkenő karbantartásra fordítható keretösszegei következtében az öntöző rendszerek fenntartottsági állapota rendkívül rossz. Ez olyan mértékű a működési területen, hogy a vízszolgáltatási szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek - adott csatomán , meghatározott szelvényben és időpontban az igény szerinti vízmennyiség biztosítása - nem mindenütt megoldható. Ez tovább vetíti a problémát , ugyanis ha a vízmennyiség biztosítása nem garantált akkor a közérdek mértékéig terjedő .törvényben rögzített vízpótlási alapfeladatainknak nem tudunk megfelelni. A közérdek mértékét meghaladó vízigények kielégítése csak nagyon magas vízszolgáltatási díj ellenében történhetne amely az ágazat számára kedvezőtlen lenne. Míg a mezőgazdasági tárca hangzatosan támogatja az öntözést országos aszály kihirdetésekor, de burkoltan a növénytermesztési támogatásban is ,addig a vízügy kénytelen magas összegű vízszolgáltatási díjat megállapítani annak érdekében, hogy a víz eljusson egyáltalán a vízkivétel helyéig. A másik lehetőség pedig az , hogy nem ad ki vízjogi engedélyt öntözésre, mivel nem tudja a medrek fenntartottságának elégtelen volta miatt a szükséges vízkivétel lehetőségét biztosítani, ezáltal a törvényben előírt állami alapfeladatát - közérdekű vízpótlás - sem tudja ellátni, ugyanis ahova az öntözővíz nem jut el oda az ökológiai vagy természetvédelmi célú vízpótlás sem jut el. A fentiek alapján a megoldás keresése érdekében szükséges elgondolkozni a mezőgazdasági vízszolgáltatás stratégiájáról , főleg azt figyelembe véve , hogy a 2000. Évi aszály működési területünkön az ország más részeihez viszonyítva éppen a kedvezőbb hidrometeorológiai helyzetnek köszönhetően nem okozott nagyobb problémát, mivel az öntözési igény elmaradt a várhatótól. Először is vizsgáljuk meg a jogszabályi hátteret az alcímmel kapcsolatban. Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1. számú melléklete " Fogalommeghatározások" 26. És 28. pontja foglalkozik meghatározás szintjén a vízkárral um. "vízkár: a vizek többletéből vagy hiányából származó kár", illetve "vizek kártételei elleni védelem és védekezés( vízkárelhárítás): a károsan sok vagy károsan kevés víz elleni szervezett tevékenység." A törvény 15.§-sának ( 5) bekezdése határozza meg a vízkorlátozás esetén az igények kielégítésének sorrendjét. A 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. .§-sa foglalkozik részletesen a vízhasználat korlátozásával , de rögtön ellentmondásba is keveredik a törvénnyel, mivel az (5) bekezdés a) pontjában a halastavak vízpótlásának csökkentését engedi legfeljebb 50%ban, a törvény pedig a haltenyésztési célú vízigények kielégítését előbbre sorolja mint a gazdasági célút, amelynek része a mezőgazdasági célú vízhasználat. A 232/1996. ( XII. 26. ) Korm. Rendelet a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól nem foglalkozik az aszálykárelhárítással, pedig a törvény alapján az is a vizkárelhárítási tevékenység része. A fentiek alapján javaslatunk az alábbi lenne lenne az aszálykárelhárítás stratégiájára: Az 1995. évi LVII. vízgazdálkodási törvényt módosító 1998. évi LXXXVI.tv. XVI. fejezete 44. §( 8) bekezdése e) pontja alapján a vízügyi ágazat feladata a mezőgazdasági ágazattal egyetértésben a mezőgazdasági vízszolgáltató müvek üzemeltetéséről KöViM rendelet megalkotása, amiben célszerű lenne az alábbiakat figyelembe venni: • Adott évben az országosan aszályosnak minősített időtartam kezdő napjától számítva- amelyet a minisztérium közleményben tudat- , valamint a 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. .§-sában részletezett a vízhasználat korlátozásával 441
