A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Csatlós Péter–Fehér Ferenc: A vízitársulatok 1999–2000. évi bevízvédekezése
Egyes vízitársulatok úgy kezdték az 1999-es évet, hogy belvízvédelmi fokozatban voltak, elmondható tehát, hogy a vízitársulatok védekezése január 1-től folyamatos volt. A januári belvízvédekezést indokolttá tette az 50-60 mm csapadék, a január közepén bekövetkezett viszonylag enyhébb időjárás, amely hatására a decemberi belvízlefagyások aktivizálódtak. Január végén - február elején az újabb hideghullám hatására ismét lényegesen mérséklődött a belvízi készültség. Január végén mintegy 40 ezer ha, február első dekádjában 50 ezer ha volt az elöntött terület nagysága (utóbbi a jelentős hótakaró miatt elég bizonytalan adat). Február második dekádjának végéig a lassú olvadás hatására 90 ezer ha-t meghaladja a belvízi elöntés (ez is bizonytalan adat, mert még ebben az időpontban is jelentős hó volt). A február 9-11-i hóesés hatására területileg igen változatos megoszlásban legalább 50 mm volt a hóban tárolt vízmennyiség. Önmagában ennek elolvadása is jelentős belvízkárokat okozott volna, hiszen a talaj telített volt. A hóolvadásra azonban nagyjából a hóvízegyenértékkel megegyező nagyságú esőcsapadék lehullásával együtt került sor. Ez azt jelentette, hogy a belvízképződés szempontjából kritikus (hatékony), csapadék (a lehullott csapadék beszivárgással és párolgással csökkentett része) mennyisége 60-80 mm volt. Ekkora hatékony csapadék elvezetésére egyetlen víztelenítő, elvezető rendszerünk sincs méretezve (talajcsőhálózataink pl. jó fenntartottsági állapot mellett 4-5 mm/nap víztömeg elvezetésére képesek, a felszíni vízelvezető hálózatok maximális kiépítettségnél sem képesek erre, kapacitásuk 1-3 mm/nap). Az elöntött területek a február 22-től jelentkező esőcsapadék és a gyors hóolvadás hatására drámaian megnőttek: február 24-én 150-160 ezer ha, február 28-án 230-250 ezer ha belvízi elöntés volt. A hóolvadás Délről Észak felé terjedt, így hatására egyre kritikusabb területeken jelentkezett nagy tömegű belvíz (pl. Felső-Szabolcsban és a Bodrogközben február 28. és március 10. között 1,5-4-szeresére nőtt az elöntött terület). Ugyanekkor a Dél-alföldön már az elöntések jelentős csökkenése következett be. A maximális elöntések nem egy időben, hanem időben eloszolva jelentkeztek az egyes vizitársulatoknál. Jól jellemzi ezt a két maximális érték összevetése is: az egy időben észlelt maximális elöntés március 10-én jelentkezett 300-320 ezer ha elöntött területtel. A társulati maximumokat összegezve közel 380 ezer ha adódik. Ez is mutatja az elöntések kiterjedésének és visszahúzódásának dinamikus folyamat jellegét és alátámasztja azt a tényt, hogy jelentős belvízi elöntések és helyi maximumok voltak már az országos maximum kialakulása előtt is. Egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy a tényleges belvízi érintettség (ha az elöntött területet fogadjuk a jellemző számnak) mintegy 60-80 ezer ha-ral (azaz 20-25%-kal) nagyobb volt, mint ahogy azt a jelentésekből első ránézésre kitűnik. Az egyidejű maximális elöntések tehát március 10-e körül jelentkeztek. Ezt követően a belvízhelyzet - az intenzív védekezés hatására - rohamosan javulni kezdett. Ezt jellemzik az elöntési adatok is: március 15-én 240-250 ezer ha, március 20-án 180-190 ezer ha volt víz alatt. Ez március 25-re 125-130 ezer ha-ra, március 3l-re 70-80 ezer ha-ra csökkent. A védekezés végére (április 10-15.) az elöntés 40 ezer ha alá csökkent, azaz a maximumok maximumának 10%-ára. Rendkívüli belvízi és helyi vízkár események alakultak ki 1999. nyarán, az úgy nevezett Medárd-időszakban. Részben júniusban, részben júliusban az ország különböző területein nagyintenzitású, nagy mennyiségű csapadék jelentkezett. Ez a csapadék ismételt belvizeket okozott azokon a területeken, amelyek viszonylag telítettek voltak (értelemszerűen azokon a területeken, ahol március-április hónapban még belvízi elöntés volt vagy a talaj felső rétegében még nagy volt a nedvességtartalom, azaz az Észak-alföldön, a Bodrogközben, a Taktaközben és a Dél-alföldön. 504
