A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Sziebert János–Zellei László: Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere hidraulikai képességének meghatározása
DOMBVIDÉKI VÍZFOLYÁSOK MEDRE ÉS HULLÁMTERE HIDRAULIKAI TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA SZIEBERT JÁNOS - ZELLEI LÁSZLÓ EÖTVÖS JÓZSEF FŐISKOLA MŰSZAKI FAKULTÁS A gazdasági szerkezet átalakulásával a vízügyi ágazat feladatainak, felelőségének és tevékenysége finanszírozásának jellege megváltozott. Az ágazati fenntartási tevékenység köre szűkült, ugyanakkor a vízfolyások kezelői irányában megjelent a fenntartási szaktanácsadás és a kárelhárítás műszaki irányításának felelősége. A társadalom figyelme a természeti környezetbe történő minden beavatkozással kapcsolatban, a módszerek és eljárások igényességének javítását követeli meg. Az ilyen jellegű tevékenységekre fordítható közpénzek csökkenése és a felhasználás fokozott ellenőrzése az üzemeltetési, a fenntartási és kármegelőző tevékenység műszaki hidrológiai-hidraulikai megállapításainak és döntéseinek felelősségét is növeli. Szükség van a müvek céljaihoz rendelt, állapotfüggő (benőttség, feliszapolódás) kapacitásainak pontos meghatározására, amely lehetőséget nyújt az üzemeltetés, fenntartás szakaszonkénti és keresztszelvényen belüli tervezésére, a természetes vegetáció kímélésével, természet harmonikus műszaki megoldások bevezetésére. A vízfolyásmedrek hidraulikai teljesítőképességének nyomon követésére és ellenőrzésére az üzemelés állapotában általánosan használt módszer a sorozatos vízszint és vízhozam mérések eredményei alapján szerkesztett vízhozamgörbék használata. (MI-10-251/4-85) Az eljárás a szükséges méréssorozatok időigénye, a mederváltozások és különösen a vegetációs időszakon belüli vízszállító képesség módosulás követését üzemeltetési és fenntartás tervezési időléptékben nem teszi lehetővé. Hasonlóképpen nem alkalmas a távoli vízhozam nyilvántartási szelvények közötti mederszakaszokon kialakuló vízfelszínek meghatározására sem. A TANULMÁNY CÉLKITŰZÉSEI A fent megfogalmazott igényű eljárások továbbfejlesztésére az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, valamint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal - kutatási együttműködés keretében az 1996-99 években - a Sió, Kapós, Dinnyés-Kajtori főcsatorna vízfolyásokon mintaterület jellegű vizsgálatokat végzett. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján 1999-ben indított program célul tűzte ki általánosan alkalmazható módszer adását és alkalmazásának bemutatását vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képessége meghatározására, hangsúlyozottan a hálózati hidrometriai adatgyűjtés eredményeként rendelkezésre álló adatbázisra támaszkodva. A vízrendezési és vízkárelhárítási gyakorlat igénye szerint szükség van a vízelvezető művek céljaihoz rendelt, állapotfüggő kapacitásainak pontos meghatározására. A tanulmány a vízhozam- és lejtés mérési adatok feldolgozása, mederszakasz simasági paraméterek előállítása alapján meghatározza az érdességi paraméter keresztszelvény * és benőttség jelleg, közepes vízmélység, vegetációs periódus közelítő kapcsolatait. Mindezek alapján javaslatot tesz az MI-10 291/2 ágazati szabványban megadott, permanens, egyenletes vízmozgási állapotokban alkalmazható egyes mederérdesség meghatározási eljárások pontosítására. 398
