A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Czakó András: Vizsgálatok a Körösök árvízi előrejelzési rendszerének fejlesztéséhez

VIZSGÁLATOK A KÖRÖSÖK ÁRVÍZI ELŐREJELZÉSI RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSÉHEZ CZAKÓ ANDRÁS KÖRÖS-VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG BEVEZETÉS A Körösök vízrendszerében gyakran keletkeznek olyan árhullámok, amelyek nyomán a folyók kilépnek medrükből. A védekezés megszervezésére, az esetleg szükséges beavatkozások előkészítésére nagyon rövid idő áll rendelkezésre. A védelmi intézkedések szempontjából nagyon fontos a várható vízszintek pontos és gyors előrejelzése. Jelenleg általában számítógépes, többváltozós regresszió-analízissel számítjuk a várható tetőzési vízszinteket és időpontokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a várható tetőző vízállás magasságára és a tetőzés időpontjára vonatkozóan kapott eredményeket igen nagy átlagos hiba terheli, s ez jelentős mértékben nehezíti az előrejelzett értékek elfogadtatását, illetve gyengíti a döntési helyzetekben való felhasználhatóságukat. Munkámban a Fekete-Körös Ant vízmérce-állomására készített árvízi számítások példáján keresztül vizsgáltam, hogy az előrejelzéshez felhasznált adatokat terhelő mérési, észlelési, feldolgozási hibák és bizonytalanságok milyen mértékben befolyásolják az előrejelzések eredményét. Emellett vizsgáltam azt is, hogy az adatok milyen eljárások segítségével rendezhetők olyan adatbázissá, amelyből a jelenleginél kisebb átlagos hibájú árvízi előrejelzések készíthetők. A VÍZRENDSZER SAJÁTOSSÁGAI A Körösök vízrendszerét vízjárási és előrejelzési szempontból nem túlzás bonyolultnak nevezni. Közel egyenrangú négy folyó érkezik az Erdélyi Szigethegység lejtőiről az Alföldre. Itt a Berettyó a Sebes-Körösbe, a Fekete-Körös és a Fehér-Körös a Kettős-Körösbe tokollik. A Sebes-Körös és a Kettős-Körös egyesülésétől Hármas-Körös a fő vízfolyás neve. Ebbe ömlik Észak felől a Hortobágy-Berettyó, amely ma vízátvezető és belvízlevezető főcsatorna, de hajdan a Tisza, a Sebes-Körös és a Berettyó árvizeinek kiterüléséből táplálkozó mocsarak vizét levezető folyó volt. A mai vízrendszer-képet a 19. századi folyószabályozások alakították ki. Előtte az Alföld keleti peremétől a Tiszáig állandó és időszakos vízfolyások, erek, mocsarak, lápok szövevénye uralta a tájat. A vízrendszer kialakítása tervszerűen, felmérések és számítások sorozatával történt. A töltésezés miatt az Alföldi területre hulló csapadék azon része, mely régen helyben maradhatott, vagy az ereken utat talált a folyókhoz, most mesterséges csatornarendszereken jut el a töltésekig, ahol gravitációsan, vagy szivattyútelepekkel átemelve jut a folyókba. A vizektől mentesített területek nagy része mezőgazdasági müvelésre alkalmas terület lett, de természetes vízfolyások szűkében mesterséges vízellátásra szoruló területté is vált. Ezért a vízrendszer tovább bonyolódott duzzasztóművekkel, fenékgátakkal és vízpótló 273