A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Dr. Bálint Zoltán–dr. Konecsny Károly–Szabó János Adolf: Az erdőborítottság változásának hatása a Felső-Tisza vízjárására

Az elmúlt ötven évben alig-alig történt változás az erdőteriiletek nagyságában. Ez valószínűleg csak részben tükrözi a fizikai valóságot, inkább a területi nyilvántartási adatokat. Feltételezésünk szerint az erdő felső határának leereszkedése, önmagában 5% feletti erdőterület-csökkenést kellett, hogy eredményezzen, a fakitermelés hidrológiai hatását pedig még ezen felül, kell figyelembe venni. Megkíséreltünk korrelációs vizsgálatokat végezni az erdőborítottsági százalékok és a hidrológiai paraméterek között. A gyakorlatilag konstans százalékok miatt semmiféle összefüggés nem volt kimutatható. Ezért az erdőborítottságot nem vontuk be vizsgálatainkba, hatását indirekt módszerrel vettük figyelembe. A Tisza tivadari szelvényében lefolyó éves víztömeg az elmúlt negyvenöt évben a különböző vízjárási tartományokban különböző mértékben, de következetesen és egyértelműen mérhetően nőtt (4 ábra). A növekedés mértéke a teljes időszakra vetítve meghaladta a 20 %-ot. Ugyanezen időszakban az éves csapadékösszeg területi átlaga mintegy 8-10 %-kal csökkent. Ennek a következménye az, hogy az átlagos éves lefolyási tényező az 50-es évek elején észlelt 0,50 körüli értékről megközelítőleg 0,65-re emelkedett. 4. ábra Eves csapadék és lefolyás a Tisza Tivadar szelvénynél (1956-2000) Ugyanezen trend-vizsgálatokat elvégeztük a nyári (május-október) és a téli (november-április) félévekre is. Az eredmények nagyon hasonlóak az éves vizsgálatok eredményeihez: csökkenő trendű féléves csapadék-összegekhez növekvő lefolyások tartoznak növekvő lefolyási tényezőkkel. Az adatokat az alábbi táblázatban összegezzük: Időszak nyári félév téli félév - A féléves csapadékösszeg csökkenése 9 % 11 % - A félév alatt lefolyt vízmennyiség növekedése 22 % 20 % - A féléves lefolyási tényező növekedése 30 % 30 % Feltételeztük, hogy a fenti folyamatra hatással lehetett a féléves illetve éves középhőmérséklet változása az evapotranszspiráció értékének változásán keresztül. Ezért vizsgáltuk a léghőmérséklet hosszú idejű trendjeit. Azt állapíthattuk meg, hogy a lineáris trend vonal a téli félévre elfogadható, a nyári félév és a teljes év középhőmérsékletének alakulását viszont jobban írja le egy másodfokú polinomiális görbe, mely gyakorlatilag egy 1980 körüli mélypontú hőmérsékleti völgy-szakaszt ábrázol. Ha e két görbét lineáris trenddel helyettesítjük, semmilyen szignifikáns irányulás nem mérhető. Trend- és korrelációs vizsgálataink, melyekben az alacsonyabb hőmérsékletű éveket szétválogattuk a magasabb hőmérsékletű évektől, nem 268