A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Czakóné Czédli Jolán: Településeket érintő vízfolyások vízpótlási kérdései
A csatornának már ekkor többcélú hasznosítása mutatkozott meg. A faúsztatáson és az erdélyi vízgyűjtőn elhelyezkedő nyersanyag bázisokkal való összeköttetésen túlmenően biztosította a város számára az itatóvizet, sőt a lakosság higiénés vízellátást is az un. Körös csatorna látta el. Árvédelmi funkciót is betöltött a csatorna, hiszen 1888-ban Doboz határában baloldalt a kiszakadó Kettős-Körös vize Békéscsaba nagyobb részét pusztulással fenyegette. Döntés született arról, hogy az árvíztől teljesen elkülönített vízellátó rendszert kell kiépíteni. Ennek jegyében Gallatz János, a Gyulán székelő folyammérnöki hivatal vezetője 1895-96-ban megépíttette az ún. Tűsgátat. A Gyula és Gyulavári határában elhelyezkedő, a Fehér-Körös nyári vízszintjét felduzzasztó vízilétesítmény a korának kiemelkedő alkotása volt, bátran lehet állítani, hogy a századvég komplex vízgazdálkodási törekvéseinek egyik jeles létesítménye volt. Mára tömlősgát váltotta fel, több mint 100 év után. A Holt-Fehér-Körös a Csabai hajós csatornával képezi az Élővízcsatornát, mely többcélú hasznosítású belvízi főcsatorna. Három várost - Gyulát, Békéscsabát és Békést - köti össze. Vízpótlása a Gyulai duzzasztó bögéjéből gravitációsan történik a Tápzsilipen át, torkolatánál a békési gravitációs zsilip vezeti ki a vizeket. Árhullámok idején a ki- és bevezetés szivattyúsán történhet. A gravitációs rendszer jól működik, de problémát okoz a szivattyús vízfrissítés, vagy a szivattyús kivezetés vízminőségi indokkal. Itt sincs finanszírozási háttér az önkormányzatok részéről. 3.4. Holt-kettős-körös Köröstarcsán a Paprévzugi-holtág a Kettős-körös felhagyott medrében található. Önkormányzati tulajdonú és kezelésű holtmeder, jelenleg rehabilitáció alatt áll. Az önkormányzat üzemelteti. 3.5. Holt-Hármas-Körös A Hármas-Körös kérdéses folyószakaszának szabályozásáról már 1834-ben két terv is készült. A Vargha János által készített terv szerint Szarvas és Szentandrás nem marad folyóvíz nélkül. [1] Ez időben folytak a Fehér-Körös felhagyott medrének élővíz nélkül maradásával kapcsolatos viták. Szarvas város igyekezett tanulni a gyulai példából és a száraz időjárásra hivatkozva kérte, ne készüljön el a 3,4 km hosszú, Szarvas és Szentandrás közti új átmetszés, mivel a város így élővíz és hajózható folyó nélkül maradna. Weisz Adolf építési felügyelő igazat adott a két település lakóinak. Megállapította, ha az 1834-ben tervezett átvágásokat mind kiemelik, megszűnik az árvízveszély, és a 18. számú, jórészt már kifejlődött átvágás elegendő lesz a kanyar megszüntetésére. Elfogadta azt az érvelést, hogy a várost kár lenne folyóvíz nélkül hagyni: "Mindenki előtt ismeretes - írta - s előttünk fekvő térképeken látható, hogy a magyar alföldi lapályos síkságon majd minden nagyobb városok és helységek közvetlenül a folyóknál, vagy legalább azok közelibe telepíttettek, még pedig különösen azon alapos oknál fogva, mivel ezen lapályos síkságon ásatott kutaknak vagy ki nem elégítő minőségű, vagy éppen nem használható vizei vannak -, mely nélkül nagyobb telepítvények és helységek egyáltaljába nem létezhetnek, sőt maga a marha tenyésztés s mezei gazdálkodás sem gyakorolható - a nélkül. A hajókázható folyók mentén nagyobb helységek és városok telepítése történt még azon nagy fontosságú okból s mind feltétlen szükségnél fogva, mivel Magyarország lapályos síkságán kő és kavics végképpeni hiánya miatt rendes és jó közlekedési utak nem építhetők, - ellenben tavasszal és ősszel, - és tartósabb esőzések beálltával, az országutak feneketlen 15
