A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Czakóné Czédli Jolán: Településeket érintő vízfolyások vízpótlási kérdései

TELEPÜLÉSEKET ÉRINTŐ VÍZFOLYÁSOK VÍZPÓTLÁSI KÉRDÉSEI CZAKÓNÉ CZÉDLI JOLÁN KÖRÖS-VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG 1. A TELEPÜLÉSEK ÉS VÍZFOLYÁSOK (VÍZTEREK) KAPCSOLATA A KÖRÖSVIDÉKEN A víz közelsége mindig nagy szerepet játszott az ember életében. Abban az időben, amikor a felszíni vizet használta főzésre, ivásra, itatásra, közlekedésre, energiaforrásra, a kapcsolat közvetlen volt. A középkor embere együtt élt a vízzel, élvezve áldását, félve átkát ennek a kapcsolatnak. A települések a folyók, élővizek mellé települtek, a kereskedelem, a szállítás nagy része vízen zajlott. Itt úsztatták a fát, itt szállították a sót, innen halászták az élelmet. A víz éltetett, bősége árvízzel, hiánya közegészségügyi veszélyeztetettséggel fenyegetett. Az alföldi városok utcák, terek, zöldterületek által alkotott térszerkezetét ugyanolyan jelentős módon határozzák meg a településen átfolyó csatornák, mint egyes esetekben a természetes folyók. A XIX. század folyószabályozásai több települést ásott medrekkel, magas töltésekkel zártak el az árvizet szállító folyóktól, megakadályozva, hogy újra meg újra elpusztítsák az áradások a települést. Sok vita volt ezen akár Gyula, akár Szarvas esetében. Már akkor is látták, hogy a víz jótékony hatásától is megfosztották a városokat. Az ember találékony, a vízpótlás kérdésére is talált műszaki megoldást. A szabályozott vízszint és vízhozam már szelídített formában idézi a folyót. Közben azonban nőtt az egy főre jutó vízfogyasztás, a vízellátás fejlődését nem követte a csatornázás megfelelő léptékben. A vizek szennyezőanyag-terhelése nőtt, öntisztuló képességük nem tudott már megbirkózni a terheléssel. A kapcsolat két szálon futott tovább, az ember elvárja, hogy a víz fogadja be, vigye el a szennyet, a szemetet, a hulladékot, másrészt elvárja az idillikus természeti képet, a víz és vízpart harmóniáját, a rekreációra lehetőséget nyújtó vízfolyást. A vízpótlást már nem a természet biztosítja, szabályozza és „finanszírozza". Főleg ez utóbbi jelent gondot. Attól függően differenciálódik a helyzet, hogy van-e vízfolyásnak öntözési, ipari vízellátási funkciója. Ehhez kötve, erre a finanszírozott igényre rátelepülve másodlagos funkcióként halászati és ökológiai szempontból is kedvezően alakul a helyzet, ennek hiányában kedvezőtlenül. Alapvető kérdés a vízkészlet, amelyet a folyók és a térségi vízellátó rendszerek - területünkön a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási rendszer - biztosítanak. Ennek birtokában van mód a vízpótlás megoldására, annál is inkább, mert a vízpótlás és elvezetés müvei már belvíz-elvezetési, vagy öntözési céllal többnyire megépültek. Az üzemelés finanszírozása azonban évszázados problémát jelent. Ma szinte újrafogalmazódott a Rousseau-i gondolat „vissza a természethez", de az „az idő pénz" mondás is érvényes, a belterületen lévő - még természet-közeli állapotú - vizek is nagyon népszerűek, mert 10 perces sétával elérve is felüdülést nyújtanak a rohanó világban. A következő néhány fényképen a XIX-XXI. század képein keresztül mutatjuk be a kapcsolatot a települések és a vízfolyások között. 9