A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁSSAL–VÍZKEZELÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI. VÍZKÖZMŰVEK AUTOMATIZÁLÁSA ÉS TÁVMŰKÖDTETÉSE - VÍZMINŐSÉGI KÉRDÉSEK AZ EU KAPCSÁN - Tóth Mária–Bártfai Miklós: A karsztrendszer visszatöltődésének folyamata és a vízminőség alakulásának kapcsolata az ÉDV Rt. karsztbázisain
A KARSZTRENDSZER VISSZATÖLTŐDÉSÉNEK FOLYAMATA ÉS A VÍZMINŐSÉG ALAKULÁSÁNAK KAPCSOLATA AZ ÉDV RT. KARSZTVÍZ BÁZISAIN TÓTH MÁRIA, BÁRTFAI MIKLÓS ÉSZAKDUNÁNTÚLI VÍZMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1. ELŐZMÉNYEK: Napjaink egyik legfontosabb problémája a felszíni és felszín alatti vizeink védelme. Ez a védelem, különösen a tatai medencében, szorosan kapcsolódik a mindenkori karsztvízszint alakulásához. A karsztvíztároló túlterhelése 1990-ben szűnt meg, és a 30 - 40 m-es vízszintsüllyedést követően megindult egy határozott regenerálódási folyamat. 2. HIDROGEOLÓGIAI VÁZLAT: Karsztvízbázisaink a Dunántúli-középhegység fökarsztvíztároló rendszerének ÉK-i térségében helyezkednek el, vízutánpótlódásukat a karsztkibúvási helyekre hulló csapadék beszivárgásából nyerik. Tatán és környékén a felsőtriász időszaktól napjainkig csaknem valamennyi geológiai képződmény megtalálható. A források feltörésének kialakulásában döntő szerepe volt a terület szerkezeti adottságainak. A források a Dunántúli-középhegység fökarsztvíztároló rendszerének egyik legjelentősebb megcsapolását jelentették, sokéves átlagos összhozamuk mintegy 140 ezer mVd lehetett, amely a szűkebb értelemben vett tárolórendszer vízforgalmában 33 %-ot képviselt. A források utánpótlódását részben a Vértes - Gerecse felől, részben az ÉK-i Bakony felől érkező felszín alatti vízáramlás biztosította. Ezek a karsztforrások a 70-es évek közepére elapadtak. A sárisápi vízbázis az egykori langyos források közelében, egy felhagyott mészkőbánya udvarában létesült. A langyos források maximális hozama a bányászatot megelőző időszakban 0,5 - 1 m 3/min lehetett, és már a harmincas-negyvenes években elapadtak. 3. A KARSZTVÍZSZINT ALAKULÁSA: Az 1950-es, 60-as évek folyamatosan növekvő bányavízkivételei a Dunántúli-középhegységi fökarsztvíztároló egészére kiterjedő regionális nyomáscsökkenést eredményeztek. A vízszintcsökkenés mértéke Tata térségében meghaladta a 40 m-t, Sárisáp térségében pedig elérte a 20 m-t. A legjelentősebb vízkivételekkel működött bányák 1990. évi bezárását követően megindult regionális nyomásnövekedés rövid idő után csaknem a tároló teljes területén kimutathatóvá vált. A regenerálódást meggyorsította az 1994-95. és 96-99. évekre jellemző, a sokévi átlagnál 20-30 %-kal magasabb csapadék és beszivárgás, továbbá a szintén 1990-től jellemző ivó- és ipari célú vízkivételek erőteljes csökkenése. Mindezen tényezők együttes hatására 1990-től 2000. végéig az alábbi átlagos emelkedéseket tapasztaltuk: 174
