A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁSSAL–VÍZKEZELÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI. VÍZKÖZMŰVEK AUTOMATIZÁLÁSA ÉS TÁVMŰKÖDTETÉSE - VÍZMŰVEK AUTOMATIZÁLÁSA - Pataki Zoltán: A vezeték nélküli és kevert hordozóközeggel működő adatátvitel alternatívái ipari irányító rendszerekben

KEVERT HORDOZÓKÖZEGEK ALKALMAZÁSA Az utóbbi években (évtizedben) egyértelmű előretörés figyelhető meg a vezeték nélküli kommunikáció fejlődésében. Itt nem csak a készülékek technikai színvonalára utalunk, hanem a szabályozási, szolgáltatási környezet fejlődése is kiemelkedő. Ez magával hozta azt, hogy a vezeték nélküli eljárások alkalmazása gyorsan terjedt (és terjed) a folyamatirányításban is. Különösen igaz ez olyan decentralizált technológiai rendszereknél, mint például a víziközmű hálózatok. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a számos előny ellenére mindig adódnak olyan szituációk, körülmények, amelyek miatt a rendszer egy részénél célszerű vezetékes adatátvitelt alkalmazni. Ennek többféle indoka lehet. PL: Meglévő vezetékes kapcsolatok felhasználásának igénye. A vezeték nélküli kapcsolat által biztosítotthoz képest nagyobb sávszélesség igénye (sebesség). Egyéb műszaki körülmények miatt nem lehetséges a kívánt paraméterű rádió kapcsolat létrehozása. A kevert rendszerű kommunikáció létrehozása során mindig meg kell oldani az adatok problémamentes áramlását tekintet nélkül arra, hogy vajon az adatforrás és a célkészülék ugyanolyan, vagy különböző kommunikációs hordozóközeggel érhető-e el. A feladat nehézsége egyrészről abban áll, hogy a két (vagy többfajta) közeg kommunikációs paraméterei eltérőek, illetve a vezeték nélküli közeg rendelkezik néhány sajátos jellemvonással, amit az adatátvitel tervezése során figyelembe kell venni. • A megoldások ismertetése előtt érdemes megemlíteni ezen sajátosság egyikét. Az egyik ilyen sajátosság, hogy a közeg nyitott, tehát bármilyen zavaró hatás a kommunikációs adatcsomagok sérülését eredményezheti. Ennek megfelelően természeti, illetve emberi eredetű zavarok folyamatos, de rendszertelen jelentkezésével kell számolni. A probléma megoldására vázolunk kétféle megközelítést. Az egyik szerint a rendszerintegrátor valamely programozható intelligencia, valamint u.n. transzparens rádiómodemek révén egy ismert, publikus vezetékes protokollt valósít meg a rádiós közegen is. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy nem veszi figyelembe a rádiós közeg fent hivatkozott sajátosságát, ezért az átvitel hatékonysága, valamint biztonsága nem megfelelő. Mindezek ellenére kis állomásszám (5-10) esetén korrekt működésű rendszerek építhetők ezzel az eljárással is. Nagyobb állomásszámnál (különösen kritikus működésű rendszerekben) célszerű olyan protokoll alkalmazása, amelyet eleve úgy terveztek, hogy figyelembe vették az üzenetek fent vázolt sérülékenységét. A mondottakat két olyan eljárás ismertetésével támasztjuk alá, amelyek az átvitel biztonságát, illetve hatékonyságát növelik. • Az egyszerűbb vezetékes protokollok a továbbított adatcsomagok információ tartalmát u.n. ellenőrző összeg képzésével védik. A hatékonyabb protokollok esetében u.n. CRC kódot generál a rendszer, amely egy adott mértéknél nem nagyobb mértékű sérüléseket 100% biztonsággal felfedhetővé teszi a célállomás számára, illetve ennél kisebb (de szintén definiálható mértékű) korlátnál kisebb hibák helyreállítása is lehetséges. • Szintén az egyszerűbb protokollok jellemzője, hogy egy dialógus során a "szolga" állomás egyetlen adatcsomagban küldi el közlendőjét a "mester" állomás minden kérésére. Másképpen: minden válaszhoz kényszerűen tartozik egy kérés is. Ez nem szükségszerű. A megsérült üzenetek ismétlésének hatékonysága így rendkívül elromolhat, különösen "zajos" környezetben. A fejettebb protokollokban a hibás üzenetek ismétlése esetén lehetőség van csak a hibás üzenetrészek ismétlésére. Ez a lehetőség nagy mértékben javítja az átvitel hatékonyságát, így közvetett módon az átvitel látszólagos sebességét, megbízhatóságát. 111